logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Pénzsóvár orvosok

Írott forrás tanúsága szerint, mikor az első tudós orvos, Archagathosz görög területről Kr. e. 219 táján Rómába költözött, nemcsak hogy elnyerte a római polgárjogot, hanem számára közköltségen gyógyintézetet – taberna medica – rendeztek be. Ám nemsokára gyűlölt személy lett új hazájában, s hóhérnak – carnifex – csúfolták.

A Kr. e. 3. század második felében a többi Rómában működött idegen orvosnak sem volt nagyobb becsülete. Plautus, a kor drámaírója, egyik darabjában (Rudens) szellemes gúnyt űz az orvos latin nevéből: a medicus = orvos – mendicus = kéregető képében jelenik meg.

A közvélemény ítélete – úgy tűnik – a kora császárkor idején sem változott meg. Ennek okát a legnagyobb római természettudós, C. Plinius Secundus (az idősebb Plinius, aki a misenumi hajóhad parancsnokaként a bajba jutottak mentése közben halt meg Kr. u. 79-ben a Vezúv kitörésekor) az alábbi lesújtó véleménnyel részletesen megindokolja:
”A régiek nem a gyógyítás tényét ítélték el, hanem a mesterségét. Leginkább pedig azt utasították el, hogy bért fizessenek azoknak, akik hasznot húznak az ő életükből. ... Amikor a görögöket Rómából kiűzték, jóval Cato után, az orvosokat külön feltüntették a rendeletben. A görögök tudománya közül egyedül az orvostudomány nem fér össze a római méltósággal...”

Nem soroljuk fel mindazokat a vádakat, melyekkel Plinius az idegen orvosokat illeti (akik Görögországból, Kis-Ázsiából, sőt Egyiptomból s más keleti tartományokból is jöttek), csupán még arra szeretnénk utalni, hogy a római tudós miként ír az idegen orvosok honoráriumáról: ”Kharmisz egy provinciából való betegét 200 ezer sestertiusért vállalta. Claudius császár 10 milliót kobzott el büntetésként Alcontól, a sebészorvostól, aki miután Galliába ment száműzetésbe, majd pedig visszahívták, néhány év alatt nem sokkal kevesebb összegre tett ismét szert.”

Más római szerzők sem kedvelték az orvosokat. Juvenalis idősebb kortársa, Martialis epigrammáiban sok gúnyos sort írt az orvosokról, például imigyen:

Zoilus ah, de beteg! S ezt lágy takarói okozzák.
Kell is emitt orvos! Csak küldd Machaot a
fenébe –
S hogy lázad múljék, rossz heverőre feküdj.



Kádár Zoltán