Nem kell elolvasnunk Hippocrates műveit, nem kell belemélyednünk az ókori orvostudomány titkaiba, elegendő elolvasnunk egy ókori orvosi eskümintát, hogy lássuk: milyen komolyan fogták fel az ókori orvosok hivatásukat. Íme a Coos szigetén virágzó orvosi egyetem eskümintája:
”Esküszöm a gyógyító Apollóra, Aesculapiusra és Hygieiára, és Panaceiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet: tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, hozzájárulok eltartásához, szükség esetén segélyezem is, utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami árthatna nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag tanácsot sem adok.
Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt a szakorvosoknak. Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden károkozástól, főképpen szerelmi élvezet céljából, férfiak és nők, szabadok és rabszolgák testén egyaránt.
Amit kezelés közben látok vagy hallok – vagy akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben –, azt nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm. Ha ezt az eskümet megtartom, és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak s az életnek, de ha esküszegő leszek, szakadjon rám minden átok és szerencsétlenség.”
Ez az eskü több mint 2500 éves.