logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Pedanios Dioskuridés

romaikor_kep


(Kr. u. 1. század)



Kilikiai (Anazarba) születésű katonaorvos Claudius és Nero uralkodása idején, az ókor leghíresebb gyógyászati szakírója. Az öt könyvből álló, valószínűleg ókori eredetű illusztrációkkal fennmaradt Peri hylés iatrikés („A gyógyászati anyagokról”) írt munkája az egész középkor folyamán gyógyászati szakkönyvnek számított.

Ebben számos állati és növényi eredetű gyógyászati alapanyagot ír le, és foglalkozik az italokkal (pl. borfajtákkal) is. Számos kéziratban, kivonatban, átdolgozásban és fordításban maradt az utókorra. Valószínűleg ő volt a szerzője „A gyógyászati eszközökről” (Peri aplón pharmakón) szóló szakkönyvnek is.

Egy nagyszabású, évezredes érvényű gyógyszerkönyv is ennek az időszaknak az elején keletkezett. Megalkotója a kis-ázsiai Kilikiából, Tarszosz vidékéről származott görög katonaorvos és szakíró, Pendianosz Dioszkuridész.

Vespasianus hadjáratai során a római hadsereggel számos vidéket bejárt, közben mindenfelé gyűjtötte a gyógynövényeket és a hatásukra vonatkozó adatokat. A gyógynövények mellett ismerteti a gyógyításra használt egyéb anyagokat: olajokat, aromás szereket, állati termékeket, sőt még a bort is, mint gyógyszert, külső használatra pedig különböző ásványi termékeket.

Munkájából hiányzik mind az akkoriban gyakran gyógyszerként használt gusztustalan állati és emberi váladékok említése, mind a főleg keletről származó babonás elképzelések propagálása. Munkája az ókori gyógyszertani ismeretek szakszerű összefoglalása, és egyben az ókorból ismert legnagyobb herbárium. Közel hatszáz gyógynövényt olyan alaposan írt le, hogy utólagos azonosításuk alig okoz gondot.

Egyedülálló értéke, hogy a görög és latin növénynevek mellett az általa ismert más nyelvű – egyiptomi (kopt), pún, szír, arámi, kelta, dák – neveket is megadta. Hamarosan olyan alapműnek számított, amely rendkívüli hatást gyakorolt a középkori arab, majd az európai orvostudományra.

Orvosi füvészkönyvében az ő nyomán sok növényt írt le Méliusz Juhász Péter a XVI. század végén, miként a nyugati botanikusok is elsősorban belőle merítettek. Művének latin címe: „Materia medica”, ami gyógyszertan értelemben ment át a köztudatba, s ez a magyarázata annak, hogy a XVIII. századi orvosi szakzsargonban a „materialista” gyógyszerészt jelent.



Dr. Hajdi György