logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Galenos - az orvos

romaikor_kep



A római császárság egyik legnagyobb orvostudósa, az ókori orvosi tudomány egyik leghíresebb képviselője a görög származású Galenosz. Kétségtelenül a legnagyobb hatású ismert orvos, akinek egyedülálló szakmai tekintélyét végülis csak a XVII. század közepén a vérkeringés felfedezésével William Harvey döntötte meg. Ezerötszáz év tekintélyes idő, kevés orvos dicsekedhet azzal, hogy tanítása ennyi ideig „élt”.

Mint az ókori görög orvosok legtöbbje, ő is kis-ázsiai volt. Pergamonban született, Kr.u. 129-ben. Atyja igen jómódú római patricius, máskülönben matematikus és jeles építész, aki fiát a legjobb nevelésben részesítve az orvosi pályára irányította. Galenosz orvosként először a pergamoni gladiátor iskola „sportorvosa” volt. Ezt követően, öt év után Rómába ment, ahol hamarosan nagyon jövedelmező orvosi gyakorlatra és igen előkelő összeköttetésekre tett szert. Hírnevét a nagy látogatottságnak örvendő nyilvános bonctani és élettani előadásai még tovább növelték.
Karrierje azonban itt még nem ért véget. Hamarosan négy római császárnak lett udvari orvosa, ráadásul Marcus Aurelius bizalmával is kitüntette, sőt barátságába is fogadta. Rendkívüli termékenységét valószínűleg a császár mellett eltöltött nyugalmas éveknek is köszönhette. 200 körül halt meg Rómában.

Galenosz nagy tehetséggel, ritka szorgalommal megáldott, csodálatos munkabírással rendelkező, bámulatos olvasottsággal, kiváló általános és orvosi műveltséggel felruházott tudós orvos volt. Háromszáznál több orvosi tárgyú és egyéb tudományos munkája jelent meg. Arra a nagy feladatra vállalkozott, hogy az orvosi tudománynak új és harmonikus rendszerét alkotja meg, amelyet az elődök és kortársak gondolataiból állított össze, korának megfelelő célszerűséggel, rendet teremtve a különböző orvosi iskolák egymással ellentétes kórtani elképzelései által okozott káoszban. Ezt az összegyűjtött, rendszerezett, eklektikus tudáshalmazt saját megfigyeléseinek és kísérletezéseinek eredményeivel is kiegészítette.

Önálló kutatásai alapján készült dolgozatai közül az idegrendszer szerkezetével és működésével foglalkozók a legbecsesebbek. Vizsgálatai alapján az agyvelőt elsődlegesen az érzés, érzékelés és a gondolkodás szervének, valamint a hangképzés és a beszéd irányítójának tartotta. Hét agyideget ismert, a nervus recurrenst valószínűleg ő fedezte fel.
Úttörő megfigyelése volt, hogy a gerincvelő különböző magasságokban végzett átvágása milyen érzési, illetve mozgási zavarral, bénulással jár. Kizárólag állatokat boncolt, de zootomiai megfigyeléseit aggálymentesen vonatkoztatta az emberre. Kórtani elmélete teljes mértékben eklektikus, Hippokratésztől a kortársakig mindenki megtalálja benne a saját elképzelését.
Diagnosztikus alapelve az volt, hogy nincsen funkciózavar organikus rendellenesség nélkül, ezért az utóbbit kell felderíteni a gyógyítás sikere érdekében. Elsősorban belgyógyász volt, de rengeteg betegséget írt le a medicina minden más területéről is, terápiás javaslataikkal együtt.

A gyógyításban a hippokratészi elvek szerint járt el. Így az orvos dolga a szervezet gyógyító erejét erősítve segíteni a gyógyulást, és ha erre nem képes, legalább ne ártson. Gyógyszertana méreteiben és bonyolultságában eltúlzott. Gyógyszertárában 473 gyógynövény szerepel.
A gyógynövénykeverékek elkészítéséhez pontos leírást adott, ezek az ún. „galenoszi készítmények” vagy galenikumok, amelyek ma is ismertek és nevezetesek. Elődei közül csupán Hippokratészt ismerte el kizárólagos orvosi tekintélynek, míg filozófiai tekintetben inkább Arisztotelészhez kapcsolódott.

A ion természetfilozófusok materialista jellegű tanait mellőzte, műveiben már határozottan az egyistenhit felé közelítő világnézet bizonyos elemei fedezhetők fel. Ennek köszönhető, hogy tanai a következő századokban mind a keresztények, mind a mohamedánok rokonszenvét, sőt hivatalos jóváhagyását is elnyerték, tovább növelve ezzel különben is példátlan tekintélyét.
Eklektikus orvostani tudományos rendszere, a galenizmus, több mint másfél évezreden át szentírásként irányította sokszáz ezer orvos felfogását és tevékenységét. Az orvosi oktatás évszázadokon át főként Galenosz tanainak ismertetéséből és magyarázatából állott. Az európai orvosi egyetemeken még a XIX. század elején is az első helyek egyikén szerepeltek bizonyos tanításai.

Mit adott Galenosz az orvostudománynak? A reneszánsz humanisták válasza erre egyetlen szó volt: gátat! Kétségtelen, hogy a medicina fejlődésének Galenosz óriási tekintélye, tévedhetetlensége is útját állta, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a keresztény középkor szellemisége sem kedvezett semmiféle természettudományos kutakodásnak.
Mai ismereteink birtokában lebecsülni tízezer oldalas munkásságát, több mint másfélezer éves hatását, nem helyénvaló. Galenosz monumentális tudományos munkássága, amelynek révén az antik orvosi tudomány fejlődésének csúcsára ért, a művelődés történetének egyik legragyogóbb fejezete.

Kr.u 200-ban meghalt Galenosz, s vele végérvényesen lezárult az orvostudomány termékeny európai ókora. Orvostörténeti szempontból tehát innen számíthatjuk a középkor kezdetét, amely hozzávetőleg egy évezredig, a reneszánsz hajnaláig tartott.



Dr. Hajdi György