logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A járvány említései feliratokon

Az ókori Római Birodalom területéről fennmaradt kb. három-negyed millió felirat kétharmada vagyis mintegy félmillió szövegemlék tartozik a sírfeliratok kategóriájába. Elméletileg azt várhatnánk, hogy a járványok idején az epitáfiumok száma meredeken megnő, ám azt is figyelembe kell vennünk, hogy hirtelen bekövetkező, tömegeket érintő elhalálozás esetén gyakorta tömegsírokba temetik az áldozatokat amint arról Britanniától Daciáig konkrét adatokkal is rendelkezünk -, illetve az életben lévő hozzátartozóknak egyszerűen nincs arra lehetőségük, hogy kőbe vésett feliratokat állítsanak elhunyt szeretteik sírja fölé. A Historia Augusta fentebb idézett Marcus-életrajzában olvashattuk, hogy ebben az időben a jog is szigorúan szabályozta a temetkezéseket.

Az egyes feliratok vizsgálata olykor sokkal érdekesebb és egyértelműbb eredményekkel jár, mint a feliratkorpuszokból összeállított statisztikáké. Például egy Ulpia Traiana Sarmizegetusában előkerült dedikációs feliratban, amelyet csak Marcus Aureliusnak ajánlottak vagyis Lucius Verus halála után készült -, azért hálálkodnak a colonia lakói, mert a császár „a kettős veszedelemből erényeivel helyreállította” városukat (ancipitipericulo virtu ib(us) restituta). Hogy mi lehetett az anceps periculum, csak találgatni tudjuk, mindenesetre meg kell fontolnunk Dragos Mitrofan magyarázatát, aki szerint az egyik a barbár betörés, a másik a járvány volt.
Ugyancsak Daciában, közelebbről Alburnus Maiorban, a verespataki bányavidék központjában került elő az a Kr. u. 167-re keltezhető írótábla, amelyben a helyi temetkezési egylet feloszlatásáról intézkednek, mivel a tagok kétharmada elhagyta a települést. De ugyanekkor hagyják el tömegesen a munkások a Rio Tinto környéki hispaniai bányákat is, és növekszik meg a halottak száma az itt feltárt temetőkben. A munkások létszámának drasztikus csökkenése miatt abbamaradt a bányavíz kiemelése, emiatt a tárnák vízzel töltődtek fel, véglegesen megakadályozva a kőzet kitermelését legalábbis ezt feltételezi Andrew Wilson.

A Római Birodalom más területeiről is rendelkezünk a járványra vonatkozó epigráfiai adatokkal, amelyek mint fentebb Dacia esetében részben statisztikai jellegűek, részben egyedi feliratokból származnak. Az előbbihez sorolható a lydiai Hermos-völgyben talált csaknem négyszáz, a korai principátus idejére datálható sírfelirat, melyeknek száma csaknem megduplázódott a 165-169 közötti időben, majd 189-190-ben, amit a járvány második csúcspontjának is szoktak tartani.
Néhány Africában fennmaradt egyedi sírfelirat is utal járványos megbetegedésre: az „ádáz járvány egy napon vitte el ezt a két fiút” (duos una dies etpestis acerba abstulit hos pueros), vagy a „járványban vesztette életét” (pesti vita functus) kifejezések használata nem hagy kétséget afelől, hogy a ragály ezt a térséget is érintette, bár a feliratok datálása itt meglehetősen bizonytalan.

Noricumban az ókori Bedaium területén (Mauernkirchen, Ausztria) egy bizonyos Victorinus állított síremléket apjának (Iulius Victor, 55), anyjának (Bessa, 45), feleségének (Novella, 18) és lányának (Victorina, é. n.), akik „Mamertinus és Rufus consulságának idején a járványban haltak meg” (qui per luem vita functi sunt Mamertino et Rufo co[n] s[ulibusj) majd a névsor végére még odatette bátyjának, Aurelius Iustinusnak, a legio II Italica katonájának nevét is, aki harmincévesen hunyt el.
A virunumi Mithras-kultusz híveinek listáján (184. június 26.) is szerepel egy furcsa megjelölés: mortalitat(is) causa convener(unt) I Marullo et Aeliano co(n) s(ulibus) VI K(alendas) Iul(ias) ahol a mortalitas szó nem általában halálesetet, hanem speciális értelemben halálos járványt jelent (speciatim de communi morbo pestifero) .

A járvány egyik központjában, Aquileiában valószínűleg szintén a betegség áldozata lett M. Servilius Fabianus Maximus (cos. suff 158) négy rabszolgája és szabadosa, köztük két medicus (!) is, akiknek maga a consularis állíttatott helyben szobrokat és síremlékeket. Aquileiában való tartózkodásuk egyetlen indoka az lehetett, hogy a consularis az uralkodó(k) comeseként részt vett a hadjáratban.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Kutatási területe a Római Birodalom története, ezen belül földrajzi, gazdaságtörténeti és ökológiai kérdések, valamint a hellenisztikus és római kori judaizmus és a korai kereszténység története.


Forrás: Grüll Tibor „Non extincta lues" Az Antoninus-kori járvány