A korabeli álomfejtés és orvostudomány igen jelentős hatást gyakorolt Asklépios gyógyító kultuszára. De vajon fordított irányban is érvényesült-e ez a hatás, azaz az incubatio (és az álomfejtés) hatással volt-e a hippokratési álmokkal kapcsolatos elképzelésekre? Strabón (Geógraphika XIV 2, 9) és Plinius (Természetrajz XXIX. 2) is azt állítják, hogy Hippokratés a kósi Asklépios-templomban található fogadalmi feliratokból sajátította el az orvostudományt.
Források híján ez az elképzelés nem bizonyítható, de az a tény, hogy két forrás is föltételezi a templomi gyógyászat hatását a racionális orvostudományra, világosan mutatja, hogy a Kr. u. 1. században a kétféle gyógyítás közötti határvonal messze nem volt annyira éles, mint manapság. Mivel a két gyógyítás közös metszéspontja az álom, érdemes megvizsgálni, mit mondanak a hippokratési szövegek az álmokról.

Az Epidémiák (I. 23) már körvonalazza, hogy az alvás vagy annak hiánya, az álmok természete és ideje olyan jelek, amelyek utalhatnak betegségre, de ennek részletes kifejtése Az életrendről IV. könyvében található, amely emiatt gyakran Az álmokról (Peri enypnión) címmel fordul elő a szakirodalomban. Hogy miért tárgyalja Hippokratés az álomfejtést, azt az első könyvben fejti ki (I. 12). Eszerint talált egy módszert (prodiagnósis) arra, hogy mielőtt még a betegség komoly tüneteket produkálna, a testnedvek hiányából vagy túltengéséből felismerhető és gyógyítható legyen. Az álmok pedig kiváló indikátorainak bizonyultak a testnedveknek és ezáltal a betegségnek vagy egészségnek.
A IV. könyv ennek szellemében tárgyalja az álmokat: előbb az álmodás okát vizsgálja, majd megkülönbözteti az isteni eredetű álmokat a test elváltozásait előrejelző álmoktól (IV. 86-87). Utána jönnek az álomértelmezések: előbb a nappali cselekmények (IV. 88), majd az égitestek és időjárás (IV. 89), tájelemek (mezők, folyók, fák) és természeti jelenségek (árvíz, földrengés) (IV. 90) , hétköznapi tárgyak (IV 91), halottak, szörnyek és egyebek (IV. 92-93) álomban való felbukkanása. Az álmok értelmezése a különböző álomképek ellenére egységes, mint ahogy az a következő példából is kitűnik.

Az egészséget jelzi előre az is, ha álmunkban élesen látjuk a (...) tiszta vizű, rendben áramló folyókat (...). A nem megszokott módon áramló vizű folyók a vér keringésére utalnak: sok víz áramlása vérbőségre, csekély vízé a vér hiányos mennyiségére utal. Egyik esetben növelni, a másikban csökkenteni kell a táplálék mennyiségét.
Az életrendről IV. 90. Szabó Mária fordítása

Vagyis ha a valóságban megszokott formájában látjuk a tárgyakat, az egészséget jelent, ha azonban nem, az egy testnedvvel kapcsolatos problémáról árulkodik, amihez a szerző sokszor mindjárt gyógymódot is ajánl: ha egy testnedvből túl sok van, csökkenteni, ha túl kevés, növelni kell a mennyiségét különféle dietétikai gyógymódokkal, sporttal, esetleg pihenéssel. Emellett gyakran motívumbéli hasonlóság is van: ahogy a folyó a folyómederben, úgy folyik a vér az erekben. Ilyen, analógiákon alapuló álommagyarázatot Artemidóros is előszeretettel használt, ami igen termékeny kölcsönhatást feltételez az orvoslás és az álomfejtés között.
De nemcsak a görög álomfejtés hatott a szerzőre, hanem a babilóni álomfejtés is. Így például mindkét esetben azt halljuk, hogy ha valaki az álmában folyón kel át, az zavarodottságot, sőt őrületet jelent. De előfordul mindkét helyen csillagok, fák, folyók, halott emberek vagy ajándékban részesülés látomása álomban. Ugyanakkor a babilóniai álmoskönyvek viszonylag ritkán foglalkoznak egészséget vagy betegséget jelző álmokkal, továbbá az álmok olyasfajta rendszerezésének, mint ami Az életrendről szóló műben található, nyoma sincs a babilóniai álomfejtő irodalomban.

A szövegbeli hasonlóságok mellett Az életrendről szerzője konkrétan is említi az álomfejtést mint diszciplínát, ám előtte felvázolja saját elképzelését az álmokról. Eszerint alvásban, amíg a test pihen, a lélek aktív, hiszen nem foglalják le a figyelmét az ébrenlét alatt a kívülről jövő ingerek. A lélek mindent érzékel, azaz „látja a látható dolgokat, hallja a hallhatóakat, sétál, tapint, szomorkodik, fontolgat egyszóval alvás közben a test és a lélek összes tevékenységét a lélek intézi” (Az életrendről IV. 86, Szabó Mária fordítása).

Ilyenkor a lélek az álom segítségével tudja jelezni, hogy a testben milyen elváltozások történtek, még mielőtt a betegség manifesztálódik, amit a szakember (orvos) emiatt még időben gyógyítani tud a megfelelő terápia alkalmazásával. Emellett vannak még istenektől jövő álmok is, amelyek az álomfejtők (jövendőmondók, papok) által értelmezendők. Ők gyakran a testi álmokat is próbálják megfejteni, de mivel nem ismerik fel a test által küldött jeleket az álomban, gyakran tévednek.
Az orvosi ismeretek hiánya miatt gyógymódot sem tudnak javasolni, legfeljebb az imát, amelynek a gyógyító erejét Hippokratés elismeri, sőt, a 89. és 90. fejezetben egyenesen név szerint említi, hogy melyik istenekhez kell imádkozni a gyógyulás érdekében. Szintén elismeri, hogy vannak isteni világból jövő álmok, amelyeknek vannak szakemberei, akik viszont nem tudnak mit kezdeni a testi elváltozásokra utaló álmokkal. Mindez arra utal, hogy a görög világban komoly versengés volt arról, melyik foglalkozás körébe tartozzon az álomfejtés.

Az életrendről szerzője az orvosi szakmát tartja alkalmasnak, hogy a testről szóló álmok szaktekintélye legyen, míg az isteni álmok a jósfejtők szakterülete maradhat. Itt az olvasó joggal várhatná, hogy szó lesz arról, hogyan lehet megkülönböztetni a testi és az isteni álmokat, de csalódnia kell. Ennek oka nem az, hogy a korban mindenki számára evidens volt, melyik álom isteni, és melyik nem hiszen maga Hippokratés az álomban istentől kapott ajándékot is a betegség-egészség szempontjából elemzi, ami pedig minden álomfejtő számára isteni álom tipikus példájának számított -, hanem az, hogy nem léteztek olyan egyértelmű kritériumok, amelyek alapján külön lehetett volna választani a kettőt.
A hippokratési orvos számára tehát minden álomkép diagnosztikai eszköz volt a páciens kórképének felállításában, ami persze szerinte sem zárja ki azt, hogy az álomnak van isteni üzenete is. A nagy különbség az volt a kétféle álomfejtés között, hogy míg az orvosok az álom egy-egy elemét emelik ki és vizsgálják, addig az álomfejtők az egész álommal foglalkoznak és azt értelmezik, így egy-egy álombeli mozzanat kiemelése is az egész álom értelmezését szolgálja.



Zimonyi Ákos (1987) az ELTE BTK Ókortörténeti Doktori Programjának hallgatója.
Kutatási területe a görög–római orvoslás társadalomtörténete, különösképpen a császárkori Róma orvosainak társadalmi helyzete.