logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Folyékony orvosság

A bor és a sör készítése az antik világban sem volt ismeretlen. Talán csak az elkészítési mód (és az ízük) az, amiben különböztek mai megfelelőjüktől. Mindkét ital fontos részét képezte a mindennapi életnek, ugyanis tiszta víz hiányában, a nagy melegben hűsítő italnak számítottak. Ráadásul a két ital közül a bornak még gyógyító szerepet is tulajdonítottak (a sörnek is, csak ritkábban). A bor kis mennyiségben már abban az időszakban is csodaszernek számított (arról persze eltértek a vélemények, mennyi is számít kicsinek…).
A csodaszer szó hallatán nem minden esetben csak a fogyasztására kell gondolnunk. A bort ugyanis nemcsak megitták, habár ezt nagyon gyakran és meglehetősen nagy mennyiségben tették, hanem különböző ételek, sőt gyógyszerek alapanyagaként is használták. Hippokratés Az életmódról című művében pontosan leírja, hogy a különböző borfajták fogyasztása – az édes, száraz, kesernyés, fehér és vörösbor – milyen hatással lehet az emberi szervezetre: …A fehér és kesernyés borok úgy melegítenek fel, hogy nem szárítanak; inkább víz-, mint hashajtók. A fiatal borok megindítják a székletet, mert közelebb állnak a musthoz, s egyúttal táplálóbbak is. Az azonos korú borok közül a zamatosabbak hajtanak meg inkább, nem pedig azok, amelyeknek nincs zamatuk; ez azért van, mert az előbbiek érettebbek…
(Havas László fordítása)

Az idézet alapján megállapíthatjuk, hogy Hippokratés a bornak víz és hashajtó hatást tulajdonított. Azt meg kell jegyezni, hogy receptjeinek jelentős részét, a kor szellemének megfelelően, megfigyelések, tapasztalatok, illetve más emberek elbeszélése alapján rögzítette. Cato A földművelésről szóló munkájában már azt taglalja, hogy hogyan kell olyan bort készíteni, amely székrekedés ellen használ:

…Amikor a szőlőtőkéket körülásod, néhányat jelölj meg vörös festékkel, nehogy összetéveszd borukat a többi borral. Három kis nyaláb fekete hunyort tégy a gyökerek köré, s szórd be földdel. Szüretkor azt a szőlőt, melyet ezekről a tőkéről leszedsz, tedd külön. Ebből a borból egy cyathusszal önts valamilyen más italba. Meghajtja a hasadat, és másnapra veszély nélkül kitisztítja. Cato ezen kívül még olyan borból készült receptet is ajánl az embereknek, amely nemcsak a székrekedésben szenvedőknek ad megkönnyebbülést, hanem azon betegek számára is, akik vizeletproblémákkal küszködnek.

Hippokratés másik jelentős munkájában, amelynek címe A folyadékok használatáról, már részletesebben beszámol a bor betegségekre gyakorolt jótékony hatásáról. Szabályozza, hogy hogyan, milyen formában kell a különböző fajtájú borokat használni az eredményesebb gyógyulás érdekében: Hűsítő italként (lázcsillapításra) igyál olyan hideg bort, mint a leghidegebb víz, amelyet lemosásra, beöntésre vagy fürdőzésre használsz. Összehúzó szerként használj vörösbort, amelyben gyapjút áztattak, esetleg répalevelet és finom vászonszövetet, amelyet gyakran mártogatsz vörösborba. Másik összehúzó szer, ami olyan, mint a borostyán levele, a fehérbor. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a bor nemcsak kiváló vizelet és hashajtó szer, hanem egyéb betegségek kezelésénél is fontos szerepet tulajdonítottak neki.

Hippokratés mellett Aristotelés, Galénos és Sóranos is, hogy csak néhány nagy nevet említsek, beszámol a bor jótékony hatásáról. Aristotelés Állattan (Historia Animalium) című munkájában leírja, hogy a malacokat háromféle betegség támadhatja meg. Az egyik betegség az anthrax, vagyis a száj és körömfájás. A másik kettő pedig kiszáradáshoz vezet. Az utóbbi kettő közül az egyik fejfájással és a fej elnehezülésével jár, míg a másikat krónikus hasmenés kíséri, s ez az, ami majd a kiszáradást okozza. Ez utóbbi gyógyíthatatlan, de az előző esetén enyhíthető a fájdalom akkor, ha bort öntünk a sertések orrába, vagy ha borral lemossuk az orrlyukaikat.
Aristoteléshez hasonlóan Cato A földművelésről szóló könyvében leírja, hogy mit kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy az ökör egészséges maradjon: … ha valahol kígyóbőrt látsz, vedd fel és tedd el, hogy ne kelljen keresni, amikor szükség lesz rá. Ezt a bőrt morzsold bele borba tönköllyel, sóval, kakukkfűvel, s valamennyi ökör ezt igya. Ebből a kis leírásból kiderül, hogy nemcsak az embereket kezelték szívesen borral, hanem az állatokat is.

Sóranos ugyancsak hangsúlyozza a bor fontosságát A nők betegségeiről szóló írásában. Művében leírja, hogy a bor kis mennyiségben kedvező a terhes anyának, ugyanis enyhíti a fájdalmait és segíti ellazítani. A bort, Hippokratéshoz hasonlóan, szintén összehúzó szerként említi: Ha azonban erősebb összehúzó szerre lenne szükség a hányás miatt, borogatást használjunk, amely savanyú borba vagy higított ecetbe áztatott vagy benne főtt száraz datolyából, hasonlóan főtt almából és birsalmából áll, akár külön-külön, akár datolyával keverve, akár az említett viaszos elegybe dolgozva.

Sóranos a bort mint fogamzásgátló szert és mint abortívumot is emlegeti munkájában. Fogamzásgátló szer: Vagy a közösülés előtt kenje be (méhszáját) nedves timsóval, vagy borral kevert galbanummal, vagy inkább helyezzen fel abban áztatott finom szövésű gyapjúdarabot a méhszájba, vagy a közösülés előtt használjon fogamzásgátló hüvelykúpokat, amelyek összehúzzák és elzárják az utat.

Abortívum: Három drachma rutalevelet, két drachma mirtuszt és ugyanennyi babérlevelet borba áztass be, és itasd meg vele.

A szerzők által ismertetett leírások alapján elmondhatjuk, hogy a bor nemcsak összehúzó szer, gyógyszer, hasés vizelethajtó szer, hanem segít megakadályozni a teherbe esést, sőt abortív tulajdonságokkal is rendelkezik. Ezen kívül, mint láttuk, nemcsak emberek, hanem állatok gyógyítására is előszeretettel használták.



Gradvohl Edina


Gradvohl Edina (1976) a Debreceni Egyetem történelem–ógörög szakán végzett. 2004-ben szerzett doktori fokozatot a Debreceni Egyetem Ókortudományi Doktoriskolájában. Kutatási területe az antik nőgyógyászat.
Jelenleg a Zsigmond Király Főiskolán dolgozik főiskolai adjunktusként.