Már a korai köztársaság idején, i. e. 443-ban külön hivatalt állítottak fel a rómaiak a lakosság lélekszámának nyilvántartására. Ennek a hivatalnak a főtisztviselőit nevezték „cenzoroknak”, ami a szó eredeti értelmében számlálókat jelent.



Az első pun háború idején (i. e. 264-241) Rómának négymillió alattvalója és polgára lehetett; Róma birtokai ekkor északon az Arno és a Rubicon folyóig terjedtek, délen Szicíliáig.



Az utolsó köztársaság kori népszámlálást i. e. 69-ben tartották. Ekkor 910 000 teljes jogú római polgárt (civis Romanus) vettek jegyzékbe, amelyen persze nem szerepeltek a nem teljes jogúak, továbbá az asszonyok, a gyermekek és persze a rabszolgák. Az alapszámot így legalább öttel kell beszoroznunk, ha nem többel.
Augustus császár idején három népszámlálást tartottak az egyre hatalmasabb birodalomban: i. e. 28-ban és 8-ban, azután i. sz. 14-ben. A teljes jogú polgárok lélekszáma a harmadik összeíráskor 4 937 000 volt A birodalom összlélekszámát illetően becslésekkel kell beértünk.



Augustus halálakor, i. sz. 14-ben a római birtokok területe 3,7 millió négyzetkilométer volt, ami Itália területének tizenkét és félszerese. Ezen a területen – becslések szerint – 70 millió ember élhetett, ebből 7 millió magában Itáliában. Traianus alatt érte el legnagyobb területi kiterjedését az impérium, amelynek 5,4 millió négyzetkilométeres területe a Föld területének hét százalékát tette ki. A birodalom lélekszáma 100 millió lehetett.



Érdekes, hogy a császárkori Itáliában Róma után Capua volt az anyaország második legnagyobb városa (60 000 lakossal), majd Siracusa és Pozzuoli (az akkori Puteoli) következett a sorban. Utánuk ismerős nevek sorakoznak: Padua, Ostia és Neapolis (Nápoly), majd Modena (Mutina), Bologna (Bodonia), Aquino (Aquinium), Pompeii, Messina és Catania (Catina).



Az Örök Város, Róma lehetett a világ első egymilliós metropolisa. A birodalom területén két, félmilliós nagyváros követte Rómát: Alexandria és a szíriai Antiochia.