A közfürdők azonban más célt szolgáltak: a szó szoros értelmében a köznép, a plebs társas szórakozóhelyei voltak. A közönség rendelkezésére álló izzasztó gőzfürdő, a hideg zuhanyozó, a meleg vagy langyos vizű medencék, mely utóbbiakat különösen ebéd után vettek igénybe, mikor a nyílt medence vizét a forró nap már átmelegítette, az olvasóhelyiségek, a játéktermek s a tornatér egész napra biztosították a kellemes szórakozást.

Az atlétika szoros kapcsolatban állt a fürdőzéssel, a palaistra már a görögöknél is ugyanúgy rendelkezésére állt a fürdőzőknek, mint ahogy a masszázs és az olajjal való bedörzsölés szerves része volt a fürdő használatának. Ennek a testkultúra előtérbe helyezését biztosító, görög szokásnak helyébe a rómaiaknál Augustus korától kezdve az elpuhult szórakozásokat biztosító egyéb foglalatosságok kerültek. Így nagy divatnak örvendtek a fürdőkben a különféle játékok, így a labdaés kockajáték, melyek természetesen szerencsejáték jellegűek voltak, vagyis a vesztesnek fizetnie kellett. így találkozunk majd Petronius Satynctonjában (mindjárt a császárkor elején) a dúsgazdag hólyagnak ábrázolt Trimalchióval, aki éppen „hosszú hajú fiúk” társaságában labdázik saját mindennel fölszerelt, közfürdőnek is beillő fürdője játékterén, skarlátszínű tunicába öltözve.
A papucsban és egy szál tunicában föltűnést keltő kopasz öregúr világoszöld labdákat csapdosott ütőjével, a vele szemben álló egyik ellenfél felé, aki visszaütötte, majd ha a labda földre esett, egy szolga bőrzsákjából új labdát adott a játékhoz, míg egy heréit számolta a földre hulló labdákat, s így a játék eredményének alakulását.

A fürdőben szokásos labdajátéknak ez azonban csak egyik fajtája volt (általában hárman játszották, úgy, hogy egy egyenlőszárú háromszög három csúcspontján felállva ütögették egymásnak a labdákat). Volt egy, a mi kézilabdasportunkra emlékeztető társasjáték például, amelyet az jellemzett, hogy két csapat állott egymással szemben, melyek igyekeztek a labdát maguknak megszerezni, s úgy eljuttatni saját csapatuk tagjaihoz, hogy az ellenfél meg ne kaparinthassa.
A gyerekek és az öregek levegővel teli, léggömbszerű labdával szórakoztak, míg az erejükre büszke férfiak nemegyszer homokkal töltött labdákat ütlegeltek öklükkel. Egy-egy ilyen mérkőzésen így tükröződik a forrásokban nemcsak a résztvevők szórakoztak, de a drukkoló közönség is.