Minél inkább gyarapodott a Város lakosságának száma, annál inkább használtak ki minden rendelkezésre álló, beépíthető, lakott területet. Az összezsúfolt, rendszertelenül épített bérházak jól jövedelmeztek tulajdonosaiknak, a telkek ára megdrágult, és ezért olcsó építkezéssel minél több emeletet építettek, hogy a telket jól kihasználják.
Minthogy a tresviri nocturni alkalmi tűzoltói nem lehettek mindenütt jelen és a hirtelen keletkezett tüzeket nem tudták mindig megfékezni, ezért M. Crassus, a dúsgazdag államférfi, rabszolgáiból tűzoltóságot szervezett. Ha Rómában valahol tűz ütött ki, amit Crassus procuratorainak azonnal jeleztek, nyomban megjelentek Crassus tűzoltói és szemfüles megbízottja, aki a lángokban álló házat vagy a szomszédos veszélyeztetett épületeket a megrettent tulajdonosoktól potom pénzért megvásárolta. Miután így a bérház már Crassus tulajdonába került, a szakképzett mesteremberekből álló tűzoltócsapat elkezdte az oltást, ami menthető volt, azt megmentették, majd a házat újra felépítették. Ily módon kaparintotta meg Crassus Róma bérházainak nagy részét.
Ez a spekulációra épült tűzoltás nem volt megnyugtató. I. e. 21-ben, tehát Augustus uralmának kezdetén, az egyik aedilis, Marcus Egnatius Rufus, hogy népszerűségre tegyen szert, saját rabszolgáiból tűzoltócsapatot szervezett, és igen hasznos tevékenységet fejtett ki, hogy ebből magának politikai tőkét gyűjtsön. Miután elérte a praetorságot, a törvényes időköz bevárása nélkül, megpályázta a consulságot. Minthogy ez a túlzott népszerűség ellenkezett a princeps érdekével, a becsvágyó Egnatiust a consul elfogatta, s a szerencsétlent a börtönben meggyilkolták. így ért véget Rómában az utolsó magánkezdeményezésű tűzoltóság …
Augustus átlátta a tűzveszély megakadályozásának fontosságát, felismerte a közbiztonság fenntartásának szükségességét és ezért a jól bevált alexandriai példa nyomán, állandó jellegű, hétezer szabadosból álló, összesen hét csapat-testet (cohortes vigilum) szervezett; az ezer-ezer főnyi cohorsok a Város különböző pontjain épített laktanyákban és őrszobákban állomásoztak, éjjelenként pedig az utcán cirkálva, őrködtek Róma rendje és tűzbiztonsága felett. Minthogy Augustus Rómát tizennégy kerületre (regiones Augusti) osztotta, minden két kerületre egy-egy cohors jutott.
A vigilek a tűzoltást vízzel végezték, a Város különböző pontjain levő hétszáz víztároló medencéből, a lakásokon erre a célra tartott vizesdézsákból szurokkal vízhatlanított vödrökkel hordták a vizet, ecetes vízzel átitatott pokrócokkal, matracszerű alkalmatossággal fojtották el a lángokat. Csákány, balta, dorong egészítette ki a tűzoltó felszerelését. Az esetleges sérülésekre számítva minden cohorshoz négy-négy orvost osztottak be.
A járőrök napnyugtától napkeltéig az utcákat rótták, és természetesen a köz-biztonságra is ügyeltek. Az utcai rendzavarók lármájától, a tűzveszély miatt nyugtalan polgár megkönnyebbülten lélegzett fel, ha meghallotta a járőr bakancsainak ütemes dobbanását, és nyugodtan hajtotta fejét nyugalomra, azonban az utcai lézengők, léhűtők és rendbontók nem rokonszenveztek a rend és biztonság őreivel, gúnyolták, megvetették őket. A császárok átlátták ennek a szolgálatnak a fontosságát, és azért a vigilek jobb zsoldban részesültek, mint a legionariusok, és már három esztendei szolgálat után megkapták a teljes római polgárjogot.
A vigil-szervezet elvben közvetlenül a császár parancsnoksága alatt állott, valójában a praefectus vigilum volt a legfőbb felettesük. Ezt a fontos és előkelő állást lovagrendi, jól bevált, magasrangú katonatisztekkel töltötték be, és mivel jelentős karhatalommal rendelkeztek, nem egy esetben a politikába is beavatkoztak. (Így Seianus, a mindenható testőrparancsnok, megbuktatásához és el-fogatásához Tiberius császárnak a praefectus vigilum nyújtott segítséget.)
A praefectus vigilum állása nemcsak nagy tekintéllyel járt, hanem viselőjére nagy terhet is rótt. A törvény szavai szerint: „a praefectus vigilum egész éjjel őrködni tartozik”, és ez bizony nem jelenthetett csekély gondot olyan nagyvárosban, mint Róma.
A praefectusnak és megbízottainak jogában állott minden házat, minden lakást tűzbiztonság szempontjából megvizsgálni, ellenőrizni, vajon a tűzoltáshoz szükséges kellő mennyiségű vizet rendben tárolják-e, nem rejt-e veszélyt magában a nyitott tűzhely?
Valahány alkalommal Rómában tűz ütött ki, a praefectus vigilum vizsgálatot indított, hogy megállapítsa a tűz okát. Amennyiben a tüzet szándékosság, hanyagság vagy gondatlanság okozta, a praefectus hozott ítéletet. Ugyanő bíráskodott a gyújtogatás, kisebb bűncselekedetek, mint betörés, lopás, orgazdaság elkövetői felett.