Bár a testi nevelés a hadsereg céljait szolgálta, több adatunk is van arra, hogy a rendszeres testmozgást végeztek a nők is. A leghíresebb „wellness”-ábrázolás a szicíliai „bikinis lányok” (Villa Armerina). Itt futás, súlyzózás, diszkoszvetés és labdajáték közben látjuk a hölgyeket. Azt pedig, hogy ezt versenyszerűen űzték, a győzelmi koszorúk és pálmaágak jelzik.


Cloelia, az etruszk háború hősnője

Az egyik békekötés alkalmával a rómaiak túszokat adtak át az etruszkoknak. Amikor a visszavonuló etruszk csapatok a Tiberis közelében tábort vertek, az egyik római lány, Cloelia, kihasználva, hogy az őrök elaludtak, riasztotta társnőit és a folyóba vetve magukat, valamennyien úszva menekültek a túlsó, partok felé. Az őrök felfedezték a szökést, de lányok mind épségben partot értek a túloldalon és hazatértek szüleik házába. Cloelia hősiességének szobrot is emeltek. Az, hogy a lányok közül mindegyik tudott úszni, nem meglepő, majdnem minden római nő tudott úszni már lány korában. Versenyezni nem versenyeztek, az úszás számukra csupán szórakozás volt.

Ovidius egyik versében leírja Arethusa nimfa fürdőzését. A versben a nimfa hol mellúszó tempókkal, hol – ugyanabban a testhelyzetben – váltott karral úszik, tehát a mai gyorsúszás technikájával, majd hátára fordulva előbb páros karmozdulatokkal, majd váltott karral.
Ez utóbbi érdekes a mai sporttörténet számára, hiszen ezzel a technikával versenyen 1912-ben, a stockholmi olimpián úszott először egy amerikai, Harry Hebner, és szokatlan technikájával óriási feltűnést keltett a szakemberek körében.

Ovidiustól tudjuk, hogy a pillangóúszás kivételével már kétezer évvel ezelőtt ismert volt a mai úszásnemek mindegyike.

A római nők úszástudására egy Pompeiiben talált úszó nőalakot ábrázoló falfestmény is bizonyítékot szolgáltat; e festmény azért figyelemre méltó, mert az ókorból ez az egyetlen kép, amely oldalúszást ábrázol.



T. Horváth Ágnes