A római testkultúra a görög nevelési elvből csak később vett át elemeket. A görögök vezérelve a kalokagathia, a testileg és lelkileg harmonikus, fejlett fizikumú, szépre-jóra érzékeny lélekkel rendelkező ember volt, aki olvas, ír, kitharán játszik. A műveltség célja a rend, a harmonia. A „jó poliszpolgár” az egész egyéniség alakításából jön létre.
A római testi nevelés célja ezzel szemben a hasznosság, a virtus kialakítása. Az egyén fejlődését az állam és a polgár szükségletei irányítják. A vir bonus (jó polgár) eszménye a virtus volt. Ez nem a mai köznapi értelemben vett kocsmai verekedő, hetvenkedő alak, hanem képzett köztisztviselő, aki szükség esetén katonaként szolgálja Rómát.

A testi nevelés célja itt tehát sokkal gyakorlatiasabbak, mint Hellászban. A sport kezdetei Rómában azonban görög eredetűek. Dionysios Halikarnaseus leírja, hogy már a Kr. e. V. század elején rendeztek a görögökéhez hasonló játékokat Rómában. Dionysios azonban mindent a görög mintához igazít. Sokkal valószínűbb az etruszk eredet.
A sport az etruszk kultúra legismertebb részének számított, néhány etruszk városban már az Kr. e. VI. század óta rendeztek különféle versenyeket. Ezeknek ugyanúgy megvoltak a szakrális és társadalmi gyökerei, mint a görög játékoknak. A különbség a kettő között az volt, hogy Rómában a sportteljesítmény – mint a görögöknél a koszorús játékokon aratott győzelem – nem bírt olyan társadalmi elismertséggel, mint Hellászban.
A sport a kiváltságos osztályok szórakozása maradt, a nyilvános játékokon pedig hivatásos sportolók vettek részt, akik rendszerint kívül álltak a társadalmi eliten, gyakran rabszolgák vagy libertinusok voltak. A görög típusú testkultúrát nem tartották becsben, és az a kevés kísérlet, amely az ilyen típusú játék meghonosítását célozta, rendszerint elbukott a római közízléssel és gondolkodással szemben.

A köztársaságkorra Rómában is meghonosodtak a gladiátorjátékok. Ez a Kr. e. III. századi Etruriában a halotti kultusz része volt. A játékok szakrális jellege sokáig megmaradt, a temetésekhez kapcsolódnak. A játékokat a vezető réteghez tartozók búcsúztatására rendezték, hasonlóan a görög gyökerekhez.
A gladiátori küzdelmek később népszórakoztatássá váltak. A rómaiak is gyakorolták kezdetben a halotti szertartáshoz kötődő versenyjátékokat. Ezek a későbbiekben kikoptak a rómaiak halotti szertartásából. A játékok etruszk mintára folytak, a programjában szereplő küzdelmek közül legkedveltebbnek az ökölvívás számított, emellett a birkózás. A kutatók véleménye alapján is kérdéses, hogy volt-e etruszk pentathlon.
Versenylovaglás helyett lovas akrobatika dívott, a lovaglást futással kombinálták. Kedveltté váltak a kocsiversenyek is. Ez azonban nem a görög agonisztika részeként került Rómába, kezdetben az égitestek körmozgását szimbolizálták. Ennek jele, hogy nem a gymnasionokban, hanem külön erre a célra épített téren, a Circus Maximusban rendezték meg.

A Circus Maximus funkcióját tekintve a köztársaság korában nem csupán a lovas- és kocsiversenyek (ludi circenses) színtere volt, hanem a gladiátori játékoké (ludi gladiatorii) és az állatviadaloké (venationes) is, de tartottak itt atlétikai játékokat és díszfelvonulásokat is. Sajátosan római jelenség a többféle funkciójú terek használata. A versenyeket ünnepi alkalmakkor rendezték meg. Ezek többségükben lovas- és atlétikai küzdelmek voltak, a későbbiekben kiegészültek irodalmi és zenei versenyekkel is. Ez utóbbit különösen Nero kedvelte.

Az archaikus ünnepek közé tartozott a Consualia. Ezt Romulus vezette be a szabin nők elrablása után. Az első cirkuszi játék volt, Consus isten tiszteletére ajánlották, lényegében az igavonók versenyeként tartották meg. Tekintélyét és ősi voltát jelzi, hogy a pontifexek rendezték. Az Equirriát Mars tiszteletére alapította Romulus. A szó az equicurriából, a lóversenyből származik. A különböző naptárak két időpontot jelölnek, február 27-én és március 14-én rendezték meg.

Equus October: a mezőgazdasági év végét jelezte, illetve a háborús időszakot zárta le október 15-én. A győztes lovat feláldozták Marsnak. Ez az egyetlen ismert lóáldozat a római vallásban. Ezt a városrészek rendezték, a Sacravienses – a via Sacra kerületének lakói – és a Suburanenses – a Subura lakói – közötti versengés volt. Eredete elhomályosult, de harci verseny volt.

A ló- és fogatversenyek mellett a játékokról az atlétikai küzdelmek sem hiányozhattak. Ilyenek voltak a ludi Capitolini, amit a Capitolium lakói rendeztek meg ötévenként. Az alvilági isteneknek megrendezett ludi Taurei, és a ludi saeculares.

Iuppiter tiszteletére rendezték a ludi Magni, vagy Romani Traquinius Priscus alapította játékát, amelyet Iuppiter Optimus Maximus tiszteletére a rex rendezett meg évente. Ehhez csatlakozott a ludi victoriae Sullanae, amelyet Sulla győzelmei tiszteletére rendeztek. A ludi victoriae Caesaris egy játéksorozat része volt, részben Caesar győzelmeit, részben Venus Genetrixhez kapcsolódóan az istennőt és az egész gens Iuliát ünnepelték.

A ludi Romani párja volt a színházi és atlétikai játékokat is magába foglaló ludi plebei. A II. pun háború után újabb játékok kerültek fel a nyilvános küzdelmek palettájára. A ludi Apollinares Kr. e. 212-ben a Sibylla javaslatára Apolló tiszteletére szentelt ünnep, amelyet a praetor rendezett meg. Kr. e. 208-tól évenként rendezték meg. Az ok: egy pestisjárvány után tett rá javaslatot P. Licinius Varus, hogy a gyógyító Apollót így ünnepeljék. Ugyancsak plebeius ünnep volt a Floralia ludija, a Flora tiszteletére rendezett ünnep színházi és atlétikai versenye.

Az állandó játékok mellett voltak fogadalmi játékok (ludi votivi) is. Ilyen volt a II. pun háború után a ludi Megalenses, amit Kübelének (Cybele, Magna Mater) egy idegen istennőnek ajánlottak fel, akihez a háború alatt fohászkodtak a rómaiak, mert úgy látszott, hogy saját isteneik elfordultak tőlük. Ezen kívül megkülönböztetünk ludi votivit, a nehéz helyzetekben, pl. háborúban az isteneknek segítségük fejében felajánlott játékokat, és a halottak emlékére tartott ludi funebrest.

Görög mintára rendezett atlétikai küzdelmeket, ún. agonokat vagy certaminákat, először Kr. e. 184-ben egy ludi votivi alkalmával mutattak be, melyeken a fellépő hivatásos sportolók görög származásúak voltak.



T. Horváth Ágnes