A testi nevelés a fiúkra korlátozódott és katonai kiképzés, a harcra való felkészülés volt. Alapvető cél a harci rátermettség kialakítása, de mindenekelőtt a fegyelem megtanítása. A patricius családok voltak azok, akik őrizték a testkultúra igényét. A sportnak a gyermeknevelésben volt szerepe, a közéletben látványossággá vált.
Az ephebia, melyben a sportnak jelentős szerep jutott, a katonai felkészítés helyett a jó házból való fiatalok testi és lelki nevelését szolgálta, miután önkéntessé vált, és a költségeket a résztvevőknek kellett megtéríteni. A kiképzés része volt a futás, magasugrás, távolugrás, mászás és az úszás, valamint a súlyzógyakorlatok. Mindezt előbb ruha nélkül, majd teljes fegyverzetben kellett végrehajtani.

A campusok a fiatalok egyesületeinek (collegia iuvenum) is gyakorlóterepet nyújtottak. Az állam az arisztokrata fiatalok nevelését akarta kézbe venni katonák és politikai vezetők képzése céljából.
A collegia iuvenum edzéseinek csúcspontját a iuvenaliának nevezett játékok jelentették. A fiatalok által bemutatott leglátványosabb lovas műsornak a ludus Troiae számított, melyen a trójai háború eseményeit elevenítették fel.

A katonai kiképzés már tábori körülmények között minden katona számára egységes volt. Az újoncokat naponta kétszer vitték gyakorlatra. Itt is szerepelt futás, úszás, távolugrás, de már dárdavetés és vívás is. A legfontosabb volt az állóképesség és a terhelhetőség kialakítása. Ezért havonta három alkalommal 30 km hosszú menetgyakorlatot tartottak, teljes felszerelésben. Ennek „sebessége” 6,5–8 km/óra.
A kiképzés hatásos volt, a római volt a világ legfegyelmezettebb hadserege. A zsoldosokat Marius öszvéreinek nevezték (mules Mariani), akik a harci felszerelésüket maguk cipelték a vállukon, ehhez jött három napi élelmiszer, ásó, csákány, sarló, vödör, két karó a táborveréshez és kondér a főzéshez.

A fegyelem fenntartásának kegyetlen, de hatásos módszere volt a megtizedelés (decimatio). A Kr. e. I. században hellenisztikus hatásra Rómában is megjelentek a gymnasionok, de nem váltak általánossá, inkább csak a görög gyarmatvárosokban virágzott a testkultúrának ez a formája. Az oka egyszerű, a meztelenség a római számára megalázó, lealacsonyító volt.

Rómában az atléták, görög társaikkal ellentétben, akik meztelenül küzdöttek, kötényt viseltek. Míg a kocsiversenyeken kizárt volt, hogy nők is induljanak, az atléták között a gyengébb nem is képviseltette magát.

A fiatalabb sportolók különleges frizurát, ún. cirrust viseltek, az öregebbek azonban már a hagyományos hajviselettel is megelégedtek.



T. Horváth Ágnes