A mindennapos sport közé tartozott Rómában a labdajáték. Ezt a görögök, mint a társas sporttevékenységet általában, nem tartották fontosnak. A görögök számára csak az egyéni győzelem jelentett dicsőséget, a rómaiak azonban a csapatjátékban is jeleskedtek, elég csak a legiók közös küzdelmére utalnunk. A rómaiak számára a közösség sokkal nagyobb szerepet játszott a dicsőség megszerzésében, mint a görögök számára.
A labdajáték, mint látványosság ebben a korban még nem vonzotta úgy a tömegeket, mint manapság, az egyes emberek azonban rendszeresen játszották. Nemcsak a gyermekek, hanem mindenki. Főleg a nők körében számított közkedveltnek. Az egészség megőrzése és katonai kiképzés céljából is labdáztak. Bár nem volt az agonisztika része, a labdajátékok is görög gyökerekkel rendelkezett. Több játékleírást is ismerünk, amelynek neve és játékmódja is görög volt.


phaininda

„E játékban is körben állnak a játékosok, de egyikük, a „cica” a kör közepére áll. Az ő célja, hogy elkapja a többiek által egymásnak dobált labdát. Akinek a dobását elkapja, az lesz a cica. A cica dolgát azzal nehezítik meg, hogy a dobó úgy tesz, mintha az egyik játékosnak dobná a labdát, de végül nem őneki, hanem egy másiknak hajítja. A labdát két-három félrevezető mozdulat után el kell dobni. A labda nem érhet földet, mert ha leesik, vagy lepattan, a dobó lesz a cica.
Másik változatát két egyenlő létszámú csapat játssza. Kijelölnek egy nagy pályát két alapvonallal. Az egyik csapat a saját alapvonaláról indul, és mindig a másik fél alapvonala felé üti kézzel a labdát. A másik fél célja, hogy a labdát visszaüsse azelőtt, hogy a földre esne. A megtévesztés (phaininda) ebben a játékban abban áll, hogy az ellenfelet meg kell téveszteni, ne jöjjön rá, pontosan hova ütik a labdát.
Az a pont, ahol a labda földet ért, a labát ütött csapat számára az új kiindulópont, vagyis onnan hozhatják mozgásba, természetesen az ellenfél alapvonalának irányában. A cél a másik alapvonalán átjuttatni a labdát. A védekezők átvehetik a támadást, ha ügyesen egymásnak ütögetve a labdát, átjuttatják támadójuk alapvonalán. A „gól” után azok indíthatnak alapvonalukról, akiknek az alapvonalán átjutott a labda.” ( Németh Gy. Ókori gyermekjátékok)


trigon

Három játékos játssza, háromszög alakú pályán. A görög eredetű játék esetében a bal kéz ügyessége számított, itt három játékos dobálta egymásnak a labdát, amit bal kézzel kellett elkapniuk. (Hor. Sat. 1,6,126)


harpastum

Kis labdával játszották, a játékosok kört alakítva dobálják egymásnak a labdát, s a játék lényege az, hogy cselező mozdulattal kell eldobni a labdát, tehát valakinek célozva más valakinek dobni. A hibapont természetesen azé, aki nem tudja elkapni a labdát.


expulsim ludere

a mai röplabda egyfajta őse, amikor is a magasra dobott labdát az alsó karral ütötték vissza (expulsim). Ez utóbbi esetben az alsó karra fa­gyűrűket húztak.



T. Horváth Ágnes