A királyság időszakát felváltó köztársasági szakasz társadalmi változásai tükröződtek a versenyjátékokban is. A belpolitikai küzdelmeket, a plebejusok polgárjogi harcának győzelme eredményeképpen, a hódítások időszaka követte.

Az első nagyszabású játékot egy háborús ütközetet - i.e. 493-ban a Regillus-tavi csatát követően rendezték, de cél volt ezúttal az istenek jóindulatának elnyerése is. Ennek megszervezése és az érte való felelősség már nem a consul, hanem az aedilis feladata lett.

Az i.e. 2. században, a Földközi tenger medencéjének meghódítása után, Róma a legfejlettebb és legnagyobb rabszolgatartó birodalommá vált. A társadalmi átrétegződést tükrözi a testkultúra szerepének megváltozása is. A római patrícius polgár számára fokozatosan elvesztette jelentőségét a testgyakorlatok munkára, harcra történő felkészítő jellege. Az általuk végzett testmozgás kizárólag egészségügyi és szórakoztató jellegűvé vált. Ennek helyei az i.e. 1. századtól egyre népszerűbbé váló közfürdők, később a hatalmas területen elterülő nyitott thermae-k voltak.
A fürdők kedvelt találkozó pontjai voltak az ókori Rómának, s mivel kis belépti díjért bárki használhatta őket, (nők is, bár kétszeres összegért) a legszegényebb polgár is pár órára egyenrangúnak érezhette magát a vagyonosabb rétegekkel. Fokozottan előtérbe kerültek viszont a katonai táborok kifejezetten a harci felkészítést szolgáló, kemény, nagy erőfeszítést igénylő fegyveres testgyakorlatai.

Sajátos politikai szerepe lett a késő-köztársaság korában a népszórakoztató játékoknak. Róma felduzzadt számú szabad lakossága elvárta, valósággal követelte a birodalom vezető tisztségviselőitől az ilyen jellegű események rendezését, s annak pazar kivitelezését. A rendezők pedig ilyenformán kívánták népszerűségüket, s ezáltal politikai súlyukat, befolyásukat növelni. A legnépszerűbbek a gladiátor viadalok és a cirkuszi kocsiversenyek voltak.
Az első gladiátor viadalt (mint arra korábban utalás történt, hogy etruszk eredetét egyes kutatók napjainkban megkérdőjelezik, de abban egyetértenek, hogy a halottkultusz elemeként a temetési szertartás részei lehettek) i.e. 264-ben Brutus Pera fiai, Marcus és Decius rendezték a Fórum Boariumon (marhavásár tér), ahol három pár küzdött egymással.? Ezután vált általánossá, hogy az elhunytak emlékére a módosabbak végrendeletükben külön összeget hagytak erre a célra gladiátor viadalokat rendezzenek. Az első politikai színezetű gladiátor viadalt, amely már teljesen elszakadt a temetési szertartástól, Gaius Gracchus rendeztette i.e. 122-ben a Fórum Romanumon.

A gladiátor játékokat általában magánszemélyek rendezték, néha egy-egy politikust, hadvezért, vagy gazdagabb polgárt egész gladiátor „testőrség” vett körül, így az i.e. 1. században felmerült, hogy a szenátus maximálja az egy személy által tartható gladiátorok számát.

A gladiátorok a hadifoglyokból és az elítéltekből kerültek ki nagyrészt, de a gladiátor dicsfény, ami a nyers fizikai erő hangsúlyozását dicsőítette, megtévesztett néhány feltörekedni vágyó, elsősorban a nincstelen rétegből származó fiatalt, akik önként léptek gladiátor iskolákba. Az iskola, amelynek élén a „lanista” állt, nagyon szigorú és kötött életrendet követelt a gladiátoroktól, akik közül a legtöbbnek nem volt más választása.
Ismert a gladiátor viadalok brutalitása, durvasága, amelyekben sokszor még az egyenlő feltételek biztosítása sem ismert. Általában megállapítható, hogy a köztársaság korabeli gladiátor játékok kegyetlenebbek voltak a császárkoriaknál.

Különleges népszórakoztató játékok voltak a „venatiók” az állatviadalok, az első i.e. 186-ban volt Rómában és a „naumachia”-k, a hatalmas medencékben rendezett mesterséges tengeri ütközetek, amelyek majd a császárkorban (Augustus, Claudius idején) nyújtanak különleges szórakozást a római tömegeknek.