Kr. e. 708-ban bonyolítottak először pentathlon versenyt, majd megjelent a birkózás és az ökölvívás. A Kr. e. VI. században rendeztek már lovasversenyeket is: négyes fogatok versenye és lovaglás. Szintén ez idő tájt jelent meg a legdurvább sport, a pankration, melynek páros küzdelmei általában az egyik fél haláláig tartottak következő évszázadok során további, néha érdekesnek is tekinthető sportágak jelentek meg. Úgy, mint: fegyveres futás, kettes öszvérfogatok versenye, kancák meglovaglása, kettes fogatok versenye, trombitások és kikiáltók versenye, négyes csikófogatok versenye, kettes csikófogatok versenye, csikólovaglás, ifjak pankrationja.
A testkultúrát az élet egyik központi kérdésének tekintő görögöknél a mai fogalmaink szerinti sport a társadalmi tudat és gyakorlat szintjén egyaránt sokkal inkább volt jól körülhatárolható és eminens jelentőségű társadalmi realitás, mint a sporthoz eleve másként viszonyuló rómaiaknál. Már Romulus is rendezett játékokat, a Consualiát, azért, hogy a szabin nőket elrabolhassa és ezzel megoldja Róma első generációs problémáját. Így Róma a cirkuszi játékok „leányának” tekinthető.
Régtől fogva szokás volt különös alkalmakkor fogadalmi játékokat (ludi votivi) is rendezni, különösen háborús időben; ezeket később oly gyakran megismételték, hogy végre évenként tartott állandó ünnepekké (ludi stati) váltak. A játékok száma valamint az ünnepnapok folyton szaporodtak; a köztársaság vége felé az ünnepek 65 napot foglaltak le; Kr. u. a II. században már 135 napot, Kr. u. 354-ben 175-öt. Kezdetben a játékok a napnak csak egy részére estek, az egész napot lefoglalták; később már kora reggeltől az éjbe nyúltak bele, s így mesterséges világítás mellett folytak le.
A római vallási szertartások szigorú formái miatt gyakran megtörtént, hogy tévedés vagy zavaró körülmény miatt instauratio, vagyis a játék megismétlése vált szükségessé, hogy az isteneknek ne legyen okuk haragudni. – A játékok rendes lefolyásának felelőssége a különböző papi collegiumokra esett, melyek a játékokkal ünneplő istenek szolgálatában állottak. Az állam által rendezett ünnepeken ez ellenőrzés a magas hivatalnokoknak volt tisztük.
Kezdetben a consulok, később s majdnem kizárólag az aedilisek, Augustus kora óta a praetorok rendezték a játékokat. A költségeket bizonyos összeg erejéig az államkincstár fedezte; a legnagyobb ünnep, a ludi Romani rendezője a pun háborúk előtt körülbelül 45 000 koronát kapott, később 75 000 koronát, Kr. u. 51-ben már 220 000 koronát, s a rendezőnek az utalványozott összeg kétszeresénél is többet kellett költenie, mert a közönség igényei évről-évre fokozódtak. Augustus megpróbálta ugyan kellő határok közé szorítani a fényűzést, de kénytelen volt az általános áramlattal úszni, s praetorai háromszor annyit is költöttek a játékokra, mint amennyit az állam kiutalványozott.
Legrégibbek voltak a circusi játékok (circenses), eredetileg ló és kocsiversenyek, melyeket az idők folyamán különböző látványosságok tarkítottak. Az ünnepi menet a circusban a spinát megkerülve áldozatot mutatott be. Elől vitték az isten szobrát, utánuk mentek a főhivatalnokok, senatorok, lovagok, papi collegiumok. Áldozat után rendszerint sorban leültek s megkezdődött a játék: cursus, certamen gymnicum, ludus Trojae, venatio, pugna pedestris et equestris.
Kr. e. 240-től kezdve rendes színielőadásokat tartottak (ludi scenici). A gladiátori játékok szokását Etruriából vették át Kr. e. 264-ben, de a köztársaság idejében ilyeneket csak temetéseken és magánosoktól rendezett játékokon (ludi extraordiin arii) adtak elő. A gladiátori játékok főleg a császárság idejében virágzottak. Rómában a következő, betűrendben felsorolt ünnepi játékok honosodtak meg és maradtak tiszteletben az utolsó időkig.
A sport a rómaiaknál görög hatásra kezdődött. Dionysios Halikarnassensis tanúsága szerint már a Kr. e. V. század elején rendeztek a görögökéhez hasonló játékokat Rómában, ezért a sportnak hellén gyökerei voltak. Valójában az etruszkoknak, akik a Kr. e. VI. században Rómát uralták, mind földrajzilag, mind történelmileg több lehetőségük volt a rómaiak befolyásolására, mint a görögöknek.
A sport az etruszk kultúra legismertebb részének számított, néhány etruszk városban már a Kr. e. VI. század óta rendeztek különféle versenyeket. A királykor és a köztársaság idején sportversenyekre elsősorban az ünnepi játékok keretében találtak alkalmat. Az idők folyamán egyre szaporodott az ünnepek, és ezzel együtt a játékok napjainak száma.
Rómában már i. e. 500-ban voltak archaikus ünnepek. Ide sorolható a Consualia, melyet Consus isten és az Equirria, melyet Mars tiszteletére alapított Romulus, valamint az Equus October, amely a háborús időszakot zárta le. Ezeken az ünnepeken lóversenyek voltak műsoron, de az atlétikai küzdelmek sem hiányozhattak. A Capitolium lakói rendezték a ludi Capitolinit.
Rómában a sportversenyeknek keretet adó ünnepek alkalmával tartott játékok rendezése elsősorban állami feladat volt, ezért pontosan meghatározták, hogy az egyes játékok megrendezése melyik hivatalnokot terheli. A különféle ünnepek és játékok bevezetése is meghatározott szabályok szerint történt. A játékokat, melyeken a sportolók összemérhették tudásukat, a rómaiak – főleg a köztársaság korában – ünnepek alkalmával rendezték.
Rómában annak kellett gondoskodnia a megfelelő helyszín biztosításáról, aki a játékokat rendezte. Mivel kezdetben az állam rendezte a látványosságokat, a megfelelő „sportlétesítmények” kialakítása is állami feladat volt.
Rómában sem volt egyszerű egy sportrendezvény szervezése, a szervezőknek kellett helytállni azért, hogy a sportrendezvényeknek számító játékok az írott és íratlan szabályoknak megfelelően, a nézőktől kezdve az istenekig, mindenki megelégedésére szolgáljanak.
Tóth Nikolett Ágnes