logo

XXIV Junius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az Olümpiai játékok története

Az olümpiai (pánhellén) játékok célja az istenek előtti tisztelgés volt. Minden bizonnyal Kr. e. 776-ban rendezték az első játékokat Zeusz főisten és a többi isten tiszteletére. A legelső játékokon csak egy versenyszámot rendeztek, a stadionfutást. Az első mintegy fél évszázad után újabb futószámok kerültek a programba: kettős stadionfutás, hosszútávfutás.

Kr. e. 708-ban bonyolítottak először pentathlon versenyt, majd megjelent a birkózás és az ökölvívás. A Kr. e. VI. században rendeztek már lovasversenyeket is: négyes fogatok versenye és lovaglás. Szintén ez idő tájt jelent meg a legdurvább sport, a pankration, melynek páros küzdelmei általában az egyik fél haláláig tartottak következő évszázadok során további, néha érdekesnek is tekinthető sportágak jelentek meg. Úgy, mint: fegyveres futás, kettes öszvérfogatok versenye, kancák meglovaglása, kettes fogatok versenye, trombitások és kikiáltók versenye, négyes csikófogatok versenye, kettes csikófogatok versenye, csikólovaglás, ifjak pankrationja.

A testkultúrát az élet egyik központi kérdésének tekintő görögöknél a mai fogalmaink szerinti sport a társadalmi tudat és gyakorlat szintjén egyaránt sokkal inkább volt jól körülhatárolható és eminens jelentőségű társadalmi realitás, mint a sporthoz eleve másként viszonyuló rómaiaknál. Már Romulus is rendezett játékokat, a Consualiát, azért, hogy a szabin nőket elrabolhassa és ezzel megoldja Róma első generációs problémáját. Így Róma a cirkuszi játékok „leányának” tekinthető.

Régtől fogva szokás volt különös alkalmakkor fogadalmi játékokat (ludi votivi) is rendezni, különösen háborús időben; ezeket később oly gyakran megismételték, hogy végre évenként tartott állandó ünnepekké (ludi stati) váltak. A játékok száma valamint az ünnepnapok folyton szaporodtak; a köztársaság vége felé az ünnepek 65 napot foglaltak le; Kr. u. a II. században már 135 napot, Kr. u. 354-ben 175-öt. Kezdetben a játékok a napnak csak egy részére estek, az egész napot lefoglalták; később már kora reggeltől az éjbe nyúltak bele, s így mesterséges világítás mellett folytak le.

romaikor_kep



A római vallási szertartások szigorú formái miatt gyakran megtörtént, hogy tévedés vagy zavaró körülmény miatt instauratio, vagyis a játék megismétlése vált szükségessé, hogy az isteneknek ne legyen okuk haragudni. – A játékok rendes lefolyásának felelőssége a különböző papi collegiumokra esett, melyek a játékokkal ünneplő istenek szolgálatában állottak. Az állam által rendezett ünnepeken ez ellenőrzés a magas hivatalnokoknak volt tisztük.
Kezdetben a consulok, később s majdnem kizárólag az aedilisek, Augustus kora óta a praetorok rendezték a játékokat. A költségeket bizonyos összeg erejéig az államkincstár fedezte; a legnagyobb ünnep, a ludi Romani rendezője a pun háborúk előtt körülbelül 45 000 koronát kapott, később 75 000 koronát, Kr. u. 51-ben már 220 000 koronát, s a rendezőnek az utalványozott összeg kétszeresénél is többet kellett költenie, mert a közönség igényei évről-évre fokozódtak. Augustus megpróbálta ugyan kellő határok közé szorítani a fényűzést, de kénytelen volt az általános áramlattal úszni, s praetorai háromszor annyit is költöttek a játékokra, mint amennyit az állam kiutalványozott.

Legrégibbek voltak a circusi játékok (circenses), eredetileg ló és kocsiversenyek, melyeket az idők folyamán különböző látványosságok tarkítottak. Az ünnepi menet a circusban a spinát megkerülve áldozatot mutatott be. Elől vitték az isten szobrát, utánuk mentek a főhivatalnokok, senatorok, lovagok, papi collegiumok. Áldozat után rendszerint sorban leültek s megkezdődött a játék: cursus, certamen gymnicum, ludus Trojae, venatio, pugna pedestris et equestris.

Kr. e. 240-től kezdve rendes színielőadásokat tartottak (ludi scenici). A gladiátori játékok szokását Etruriából vették át Kr. e. 264-ben, de a köztársaság idejében ilyeneket csak temetéseken és magánosoktól rendezett játékokon (ludi extraordiin arii) adtak elő. A gladiátori játékok főleg a császárság idejében virágzottak. Rómában a következő, betűrendben felsorolt ünnepi játékok honosodtak meg és maradtak tiszteletben az utolsó időkig.

A sport a rómaiaknál görög hatásra kezdődött. Dionysios Halikarnassensis tanúsága szerint már a Kr. e. V. század elején rendeztek a görögökéhez hasonló játékokat Rómában, ezért a sportnak hellén gyökerei voltak. Valójában az etruszkoknak, akik a Kr. e. VI. században Rómát uralták, mind földrajzilag, mind történelmileg több lehetőségük volt a rómaiak befolyásolására, mint a görögöknek.

romaikor_kep



A sport az etruszk kultúra legismertebb részének számított, néhány etruszk városban már a Kr. e. VI. század óta rendeztek különféle versenyeket. A királykor és a köztársaság idején sportversenyekre elsősorban az ünnepi játékok keretében találtak alkalmat. Az idők folyamán egyre szaporodott az ünnepek, és ezzel együtt a játékok napjainak száma.
Rómában már i. e. 500-ban voltak archaikus ünnepek. Ide sorolható a Consualia, melyet Consus isten és az Equirria, melyet Mars tiszteletére alapított Romulus, valamint az Equus October, amely a háborús időszakot zárta le. Ezeken az ünnepeken lóversenyek voltak műsoron, de az atlétikai küzdelmek sem hiányozhattak. A Capitolium lakói rendezték a ludi Capitolinit.

Rómában a sportversenyeknek keretet adó ünnepek alkalmával tartott játékok rendezése elsősorban állami feladat volt, ezért pontosan meghatározták, hogy az egyes játékok megrendezése melyik hivatalnokot terheli. A különféle ünnepek és játékok bevezetése is meghatározott szabályok szerint történt. A játékokat, melyeken a sportolók összemérhették tudásukat, a rómaiak – főleg a köztársaság korában – ünnepek alkalmával rendezték.

Rómában annak kellett gondoskodnia a megfelelő helyszín biztosításáról, aki a játékokat rendezte. Mivel kezdetben az állam rendezte a látványosságokat, a megfelelő „sportlétesítmények” kialakítása is állami feladat volt.
Rómában sem volt egyszerű egy sportrendezvény szervezése, a szervezőknek kellett helytállni azért, hogy a sportrendezvényeknek számító játékok az írott és íratlan szabályoknak megfelelően, a nézőktől kezdve az istenekig, mindenki megelégedésére szolgáljanak.



Tóth Nikolett Ágnes