logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Katonák és polgárok

Mivel Aquincum a Római Birodalom határzónájában, a limesen, egy legio állomáshelye volt, a férfilakosság nagy része aktív vagy kiszolgált katona, akik a sírköveken a táboron kívüli, katonai ünneplő ruhájukban láthatók. Viszonylag kevés az, aki tógában örökíttette meg magát. A katonai és polgári viselet a felsőruha színében és szabásában különbözött, s a férfidivat változásait is ezeken tudjuk legjobban követni. A férfi fehérnemű egy ágyékkötő volt, aquincumi ábrázolását falfestményen, egy szüretelő fiún láthatjuk.

A római polgár ünnepi viselete a gyapjúból készült, fehér színű, ujjatlan vagy hosszú ujjú tunica és az efölött hordott fehér gyapjúköpeny, a toga [tóga] volt. Az előkelő férfiak tunicáját két, függőleges, bíbor csík díszíthette, melyek a nyakkivágás két csücske mellett futottak. A toga egy hozzávetőlegesen nyolcszög alakú, formára szőtt palást, szélessége viselője magasságának kétszerese, hosszúsága pedig háromszorosa volt. Felöltésének módja rendkívül bonyolult, ráncait, redőit segítség nélkül nem lehetett a divatnak megfelelően eligazgatni. Quintilianus így jellemzi az elegánsan felöltött togát:

„A toga legyen kerek és jól szabott, különben számos előírásnak nem fog megfelelni. Legjobb, ha elülső része a lábszárak közepéig ér, hátulja pedig annyival rövidebb, hogy éppen fedi a tunicát. Redőzése akkor a legtetszetősebb, ha valamivel a tunica alsó szegélye fölött marad, és semmi esetre se lógjon azon alul. A hajtás, mely jobb vállról a balra ferdén, kardszíjszerűen van átvetve, ne feszüljön, de ne is lötyögjön. A togának az a része, amelyet ezután rendezünk el, hosszabb legyen, így jobban áll és a tartása is jobb. A tunica egy részét fel kell húzni, nehogy beszéd közben lecsússzon a karra: akkor aztán redőt formálunk a togából, s ha a végét átvetjük a vállunkon, az igen jól mutat. De nem kell a vállat az egész nyakkal együtt takarni, különben a ruha szűk lesz, és a tekintélyt sugárzó széles mellkas nem érvényesülhet. A bal kart csak annyira szabad behajlítani, amíg eléri azt a szinte természetes tartást, amitől a toga két szárnya éppen fedi egymást”.
(ford. Korchmáros Valéria)

Körülményes felöltése miatt a mindennapi viseletből fokozatosan ki is szorult használata, bár teljesen soha nem tűnt el.

Inkább az északi, hidegebb tartományokra jellemző a vastagabb, gyapjúból készült, hosszú ujjú tunica [tunika], amely térdig ért és néha egy, néha két övvel kötötték meg. Az alsó övre akkor volt szükség, amikor a tunica hosszát akarták beállítani, a felsővel pedig rögzítették. Ez utóbbi a katonai viselet jellemző része. A tunica ujja általában egyenes, szűk, szélesebb ujjú változata a 3. század elején jött divatba.

A sírköveken gyakran látható katonai ünnepi viselet a tunicából és az e fölött hordott, jobb vállon ruhakapcsoló tűvel, fibulával megtűzött katonai köpenyből, a sagumból [szágum] állt amelynek színe (a kőemlékeken megmaradt festéknyomok alapján) általában vörös volt. A sagum hátul a tunica alá kb. fél lábszárig ért, elől vagy a bal vállra kanyarították, vagy bal szárnyát bal kezükben függőleges redőkbe szedve összefogták. Egyik széle gyakran rojtos volt, mely függőlegesen leeresztve mindig a bal vállra került. A sagum rojtja lehetett rövid, vagy hosszabb, fürtös jellegű.
A hadsereg veteránjainak sírkövén a tunica fölött néha egy más típusú köpenyt láthatunk, ez a vörös színű, kallózott gyapjúszőttesből készült körgallér (paenula [pénula]), melyet antik források szerint a civilek is viselhettek. Elől, középen záródott, két szárnyát általában összevarrták.

Hogy a terhelésnek kitett varrásvonalon az öltéslyukak fokozatosan ki ne táguljanak, varraterősítő pántokkal, néha zsinórokkal tették ellenállóbbá. A paenula szárnyait vagy leeresztették, vagy függőleges ráncokba szedték, melyet a vállukra fektettek. Csak a paenulához hordtak egy vörös gyapjúkendőt, amely az ábrázolásokon könnyen felismerhető jellegzetes, gömbölyű körvonaláról.

A tábori díszegyenruha a tunica, a fölötte viselt díszpáncél, ezen pedig a sagum. A magasabb rangú katonák rangjuk jelzéseként páncéljuk fölött a díszes, általában bíbor vagy fehér színű parancsnoki köpenyt, a paludamentumot viselték. Ilyen köpenyt láthatunk múzeumunk állandó kiállításában lévő márványszobron.
Európa északi részének meghódítása során a római hadsereg ruhatára számos kelta, illetve germán eredetű ruhadarabbal gazdagodott. Ilyen volt a sagum, a paenula és a nadrág is. Traianus oszlopán – mely a dák hadjárat mindennapjait örökíti meg – a katonák a hidegebb éghajlat miatt lábszárközépig érő, szűk nadrágot is hordanak. Aquincumban a lovas katonáknak mindennapi viselete lehetett, ennek ábrázolása is fennmaradt.

Egyes sírkövek áldozati jeleneteiből megtudhatjuk, hogy Pannoniában hordták a tunica ujjatlan és hosszú ujjú változatát is, melyeket általában csak egy alsóövvel kötöttek meg. A források szerint a köznép ruházata barnás színű, tehát valószínűleg eredeti, natúr színeikben hagyták meg a textíliát.

A sírkövek portréin az őslakos kelta férfiviselet nem jelent meg: aki még a római hódítás után is megőrizte hagyományos öltözetét, az valószínűleg kelta hagyományok szerint temetkezett, s nem állított római módra sírkövet. A kiállításon egy olyan kelta férfiviselet volt látható, melyet egyrészt a kortárs viseletrekonstrukciók, másrészt azok a korabeli források ihlettek (pl. ifj. Plinius), melyek hangsúlyozzák, hogy a kelták mennyire kedvelték a kockás, csíkos ruhákat.


Antik források
Horatius: Epistulák. I, 11, 17-18.; I, 18, 29-30. Horatius: Epodusok. 4, 5-10.
Iuvenalis: Szatírák. III, 171-179.
Livius: A római nép története a város alapításától. XLI, 10. Martialis: Epigrammák. Az „önzetlen”
Polybios II, 28, 7.
Quintilianus: Inst. or. XI, 3, 139-142.
Suetonius: Caesarok élete. Octavianus Augustus 40 és 73; Galba, 6. Tacitus: Germania. 17.

Modern irodalom
Gassner-Taylor, H.: Weaving Clothes to Shape in the Ancient World: The Tunic and
Toga of the Arrigatore. In: Textil History 13/1 (1982) p. 3-25.
Sander, E.: Die Kleidung des römischen Soldaten. In: Historia 12 (1963) p. 144-166. Stone, S.: The Toga. From National to Ceremonial Costume. In: The World of Roman Costume. [ed. Sebesta, J. L. – Bonafante L.] Wisconsin, 1994 p. 1-
Wild, J. P.: Clothing in the North-West Provinces of the Roman Empire. In: Bonner
Jahrbücher 168 (1968) p. 166-240.