logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Női felsőruházat

Kezdetben a nők is togában jártak, aztán ezt felváltotta a stola, a női viseletként hordott toga az örömlányok viselete maradt, erre kötelezték őket, jelezvén tisztességtelen életmódjukat.


tunica:

a női változat mindig földig ért (tunica talaris). Hosszú, bokáig érő köntös volt, derékban átkötve. Gyakran fodor (instita) szegte. Kifejezetten női öltözék, a férfiak csak a lakodalmakon viseltek ilyet. A nők által hordott tunica színes volt, és anyaga egyre áttetszőbb.


stola:

a férjes asszonyok állandó viselete volt. A lábat takaró, hosszú, általában ujjatlan ruha volt. Általában a tunica intima felett viselték. Hasonlít a tunicához, de nincs oldalt összevarrva, hanem a vállakon gyakran fibulával kapcsolták össze. Két övet viseltek hozzá, az egyikkel a mellek alatt kötötték meg, a másikkal a derékon.
A stola igen díszes lehetett, a gazdagabbak stoláján a limbus, egy gazdagon hímzett szegély díszlett. Az egyszerűbbek egyszínűek voltak, de a szegélyeken és a nyakkivágásokon gyakran színes csík díszítette ezeket is.
A legkedveltebb színek a fehér, a vörös, a sárga és a kék voltak. Általában gyapjúból vagy vászonból készült, de a gazdagabbak selyem stolát hordtak. Az általános viselet mellett társadalmi jelölő szerepe is volt. A stola a férjezett status jelképe volt. Hajadonok vagy elvált nők nem hordhatták.


palla:

A stolával együtt a legelterjedtebb női ruhadarab volt. Bő ráncú, színes köpeny, tulajdonképpen keskeny és négyszögletes toga, sálszerű ruhadarab, amit a test köré tekertek és a fejre is borítottak. Az utcán viselték, kezdetben csak a férjes nők, később ha a nő még hajadon volt, akkor a tunica, vagy a toga fölött hordta, ha férjezett, akkor a tunica és stola fölött is hordhatta. A hossza is eltért, a lányok nagykorúságát a hosszú palla jelölte.
Ezt a ruhadarabot is görög eredetinek tekintik. Görög eredetije a himation, az egyszerű, téglalap alakú vászondarab, amelyet a Kr. e. VI. századtól a nők és a férfiak egyaránt viseltek Hellászban. A rómaiak már a korai időkben átvették. Náluk a férfiak által viselt darabot palliumnak, a nők által hordottat pallának nevezték.

romaikor_kep



A római viseletben ezt a köztársaság korában a férfiaknál a toga váltotta fel. Mindössze a tudósok és a filozófusok viselték továbbra is a palliumot. A palla viszont megmaradt a nők alapviseletének. Alapvetően gyapjúból készült, de volt vászonból és selyemből is. A színe általában egyszínű, fehér, zöld vagy barna, de gyakran érték el, hogy különböző festékanyagokkal tarkára feltett, kockás, csíkos legyen.
Sokfélképpen viselték, felvehették a togához hasonlóan, feltekerhették a derekuk köré, de a leggyakoribb az volt, hogy mindenféle metódus mellett a fejükre húzták. Szabály volt ugyanis, hogy a jól nevelt, előkelő hölgyek fedetlen fejjel nem jelentek meg nyilvánosan.


A divat a kelmék minőségében is megnyilvánult. Kezdetben gyapjú és lenszövet volt az alapanyag, majd a Kr. e. I. században Rómába kerül az indiai könnyű gyapotkelme, a kínai selyem, amelyet egész selyem (vestes holosericae) és félselyem, azaz pamuttal (vestes subsericae) kevert minőségben is árusítottak.
Divatos volt a selyemszerű, pókháló vékony ruhaanyag, az egyiptomi byssus, amelyet több kagylófajta (leginkább a Pinna nobilis) selyméből készítettek. Az állat ezekkel a szálakkal rögzítette magát a tengerfenékhez, a belőle készült kelme az antikvitás legátlátszóbb szövete volt. Vékonyabb volt a selyemnél, könnyű és meleg. A rómaiak lana pinnának (pinna gyapjú) nevezték és Diocletianus ár-rendeletében a drága szövetek között szerepelt.

A női kelméket finom színekkel festették meg, kedvelt volt az égszínkék, az ibolyakék, a fehér. Gyakran hímezték ki ezeket selyem, ezüst és aranyszálakkal.



T. Horváth Ágnes