A kép forrása: https://www.hampshireculture.org.uk/event/roman-saturnalia
A téli napforduló szinte minden kultúrában és vallásban kiemelt jelentőséggel bírt. Rituális megünneplése csaknem 5000 éves múltra tekint vissza. Ezen a napon van az év leghosszabb éjszakája, és a legrövidebb nappala. Az ezután rendre hosszabbodó nappalok a természet újjászületését és a világosság sötétség felett aratott diadalmát szimbolizálták. Időpontja a mai Gergely-naptár szerinti december 21-e, ami a korabeli Julián-naptár alapján pontosan december 25-ére esett. (2)
A földműveléshez erősen kötődő népek számára az aratás végi időszakkal újjászülető világosság és a meleg a mindennapi megélhetést biztosította. Mivel ezt pedig magával a Nappal azonosították, az ünnep csakhamar a napistenek tiszteletének rituáléjává vált. Szerte a világon kiemelt ünnepeket tartottak Babilóniától Indián át egészen a Brit-szigetekig. Szinte minden népcsoportnak megvolt a maga napistene, elég, ha csak Ozirisz, Hórusz, Jupiter, Apolló, Yule vagy Dionüszoszra gondolunk.
Az antik római birodalom Januszt, Mithrászt és Szaturnuszt is dicsőítette ez idő tájt. Idővel mind közül a mezőgazdasági istenként tisztelt Szaturnusz emelkedett ki. A legenda szerint az ókorban társával, Lua-val uralkodott a földön, aki a sötétség, és a természet pusztulásának istennője volt. (3) Így a ciklikusan ismétlődő pusztuló majd újjászülető természet az ő védnökségük alá került. Luát a későbbiekben száműzték a rómaiak, Szaturnusz pedig Róma hét hegye közül az egyikre, a Capitoliumra költözött. Itt tanította népét a földművelés fortélyaira, ahol áldásának és bőkezűségének köszönhetően emlékezete, mint a „boldog aranykorszak” vonult be a történelembe. Hálájuk jeléül a szent domb aljában emeltek neki templomot az örök város lakói, melynek romjai mind a mai napig állnak. (4) A Forum Romanumon felépített bazilika egy időben Róma kincstárául is szolgált, ahol az állam teljes vagyonát őrizték.
A kép forrása: https://www.thepeculiarbrunette.com/saturnalia-festival-meaning-traditions/
Ez számított a Szaturnália-ünnepségek központjának is. A szentélyben Szaturnusz kultikus szobra egész évben lepel alatt állt. Lábát vastag gyapjúkötegekkel kötötték gúzsba, testét olajjal borították be. Mivel ezen kiegészítőkre abban a korban egyfajta isteni áldozatként tekintettek, ezért ezek a rítusok feltételezhetően valamiféle védő-óvintézkedés részét képezhették, melyek a szellemek fertőzésétől tartották távol. (6)
Az ünnep kezdetével a palástot eltávolították a szoborról, gúzsba kötött lábát feloldozták, mellyel az isten felszabadulását szimbolizálták. Az így feloldozott istenséget aztán vörös köpenybe öltöztették, és keresztülvitték az ünneplő tömegek közt. Mindezzel azt szimbolizálva, hogy az újjászülető fény diadalmával Szaturnusz paradicsomi korszaka ismét visszatért a földre. Ezzel az élet a feje tetejére állt. A házakat színes díszekbe borították, örökzöld növényekkel díszítették, az iskolákban, hivatalokban szünetelt a munka. A társadalmi különbségek megszűntek, a rabszolgák láncai lekerültek, a cselédek az asztalfőhöz ültek, ahol uraik szolgáltak fel nekik mindenféle ínycsiklandozó falatokat, finom italokat.
A nép mulattatásáról a császárok gondoskodtak: az ünnepi hét idejére karneválokat szerveztek, a Forum Romanumon hatalmas lakomákat tartottak énekkel, zenével, cirkuszi produkciókkal. Azonban Szaturnusz isten imádata nem csak a vidám mulatozásról szólt. Az istenek ugyanis igencsak szeszélyesek, akik olykor súlyosabb áldozatokat is megkívántak. Így aztán az ünnepségek első napján jellemzően egy fiatal disznót áldoztak fel nyilvánosan a templom előtt. Ezek után a közösség kijelölt egy személyt, aki a “római nép ellenségét”, vagyis a “káosz urát” volt hivatott képviselni. Őt aztán a mulatság ideje alatt kisebb hatalommal ruházták fel, pazar ételekkel és mindenféle finomságokkal kényeztették. Egészen december 25-ig. Ugyanis az ünnepség záró eseményeként a hatóság nyilvánosan kivégezte a „káosz urát”, mintegy szimbolizálva a sötétség erőinek megsemmisítését. Korai források arra utaltak, hogy ezen személy valójában egy amúgy is halálra ítélt fegyenc lehetett. (7)
Valószínűleg további isteni áldozatok hagyományát képviselték az élet-halál harcra vívott gladiátormérkőzések is. (8) Az ünnep utolsó napján ajándékozott agyagból vagy viaszból elkészített ember ábrázatú terrakotta figurák szintén ilyen áldozatokra utalhattak. (9)
Hasonló tradicionális ajándéktárgy lehetett a gyertya is, mellyel feltételezhetően az élet lángját, az újjászülető fényt szimbolizálták, de az időközben felfedezett szaturnália maszkokban ugyancsak emberáldozatok pótlékát vélték felfedezni. (10)
Az emberáldozatok mellett azonban számos más tradíció is helyet kapott. Egyes korabeli források az istenhez kapcsolt termékenységi rítusok keretében végrehajtott zabolátlan mulatozásról, fékevesztett ivászatokról, házról házra járó, meztelenül éneklő emberekről, valamint szexuális kicsapongásokról is beszámoltak. (11)
A Szaturnusz isten tiszteletére rendezett ünnepség végül évszázadokkal később, az időszámításunk szerinti 325-ös nikaiai zsinaton veszített jelentőségéből, mikor is az egyház december 25-ét Jézus születésének napjává nyilvánította. (12) Ez a mélyen gyökeret vert pogány ünnep azonban a kereszténység elterjedésével sem tűnt el teljesen. Szaturnusz isten születésének ünnepe életben maradhatott azáltal, hogy a kereszténység kalendáriumába bekerült, mint Krisztus születésének a dátuma.
Adorján Zsuzsanna