Ha a Rómában a közönség általános ünnepeit csoportosítani akarnánk, három ünneptípust állapíthatnánk meg. Ezek az emlék- és ünnepnapok naptári szempontból is nagy változatosságot mutattak.

1. Voltak ún. állandó ünnepek (feriae stativae), amelyeket minden évben ugyanazon a napon tartottak, s így szerepeltek a naptárban is (ilyen pl. az ősi eredetű, a mágikus tisztulást jelképező „farkasűző” ünnep, a Lupercalia: február 15-én). Az állam területének, ill. a magánbirtok isteni őrizőjének, Terminusnak ugyanezen hónap 23. napján tartott ünnepe, a Terminalia. Június 8-án rendezték a Vulcanus istennek szentelt horgászversenyt, amikor a versenyt az isten oltárán tartott nagy sülthallakoma fejezte be.
A lakoma a hajdan Vulcanusnak bemutatott emberáldozatok helyettesítő jelképe volt. Az Equus October, ez az október 15-én megrendezésre kerülő lófuttatás, amely eredetileg hálaadó, de egyben tisztító jellegű szertartás is volt a tavasztól őszig tartó hadi idény befejezésekor. A verseny végeztével a győztes lovat feláldozták.

2. Voltak azután ún. mozgó ünnepek (feriae conceptivae), ezeket évenként változó, külön a pontifexek collégiuma által meghatározott időben egy bizonyos időhatáron belül ülték meg. Ide tartoznak az éves mezőgazdasági munkák fontosabb szakaszaihoz, azok márciusi kezdetéhez és augusztusi, illetve októberi befejezéséhez kapcsolódó megemlékezések. (Mint pl. a Paganalia, valamikor januárban, a vetés munkájának befejeztével, Teflus és Ceres, a föld és a gabona ősi itáliai istenségeinek tiszteletére.)
Ilyen „mozgó ünnepek” voltak a minden időbeli megkötöttség nélkül megült egyéb ünnepek (mint pl. a latin városok hajdani szövetségének emlékét őrző latin ünnepek, melyek időpontját az év hivatalba lépő consulai jelölték ki).

3. Végül pedig voltak még ún. rendkívüli ünnepek (feriae imperativae), amelyeket különösen baljóslatú eseményeket hirdető jós- vagy csodajelek alkalmával a senatus rendelt el. (Ilyenek voltak: napfogyatkozás, áradás, az évszakhoz képest szokatlan és hosszan tartó rendkívüli időjárás, fejlődési rendellenességgel világra jött állatok vagy emberek stb.) Ezek az ünnepek ún. könyörgő, engesztelő, illetve hálaadó ünnepek voltak.
A rendkívüli, senatusi határozattal elrendelt állami ünnepek közé tartoztak még azok a váltakozó ünnepek, amelyek az éppen uralkodó császárt dicsőítették: születése napját, hatalomra lépésének (dies imperii) évfordulóját, császári elődje „istenné válását” (ez rendszerint a volt uralkodó halálának napjára esett). Ugyancsak ünnepet rendelhettek el a császár uralkodása idején bekövetkezett nevezetesebb politikai esemény évfordulójának megünneplésére (ilyen volt pl. Augustus principátusa idején az actiumi csata emlékünnepe: szeptember 2-án). Ezek az ünnepek abból a szempontból is rendkívülieknek tekinthetők, hogy érvényük általában csak a császár uralkodásának vagy jobb esetben a dinasztia fennállásának idejére korlátozódott.




Szlávik Gábor