Az ünnepek egyrészt az egész közösséget érintő és összefogó állami ünnepek voltak. Ezek nagy része munkavégzési tilalommal is járt. Számuk az eredeti negyvenötről a császárság második évszázadára mintegy száztízre emelkedett. A magánélet egyes kiemelkedőbb, rituális jelleggel is bíró eseményeihez is fűződtek természetesen ünnepek – mint például a születés(nap)hoz, a férfi-tóga felöltéséhez, a halálozáshoz stb. Ezek elsődlegesen családi ünnepeknek tekinthetők. Nevük: feriae privatae.

Az egész nép által megült állami ünnepek és a magánjellegű családi ünnepségek között helyezkedtek el a különféle vallási szervezetek, társadalmi rétegek és csoportok saját ünnepei. Ilyenek voltak az egyes istenségek kultusza ápolásának céljaira alakult papi, valamint a szakmánként tömörülő kézműves testületek védő istenségüknek szentelt ünnepei.
Kettősséget mutat a tizenhatodik életévüket betöltő ifjak „nagykorúsításának”, férfi-tógába való öltöztetésének ünnepe, a március 17-én tartott Liberalia is. A családi körben elvégzett ünnepi áldozat után az ifjak Rómában a Capitoliumi Jupiter templomában mutattak be közös áldozatot.



Szlávik Gábor