a röviden is, de szót kellene még ejtenünk az ünnepek menetéről, lefolyásáról is. Mivel valamennyi római ünnep vallási eredetű vagy vallási szempontok által meghatározott volt, így középpontjukban is mindenekelőtt az istenek kultusza, áldozatbemutatások és könyörgések által kifejezett tisztelete állt. Ehhez járultak bizonyos szigorúan meghatározott rítusok, amelyek által arra kívánták rábírni az isteneket, hogy teljesítsék az emberek kívánságait. Az ünnepi játékokra, a bőséges evéssel s talán még több ivással is járó vigadalmakra csak ezután kerülhetett sor.

Áhítat, tisztelet és félelem, majd túláradó jókedv és életöröm – ezek jellemezték együttesen és egymástól elválaszthatatlanul a római ünnepeket. Az ún. állandó, de a mozgó ünnepek egy részének vonatkozásában is egyik legfontosabb forrásunk Ovidius „Római Naptár”- a (Fasti). Az egyes ünnepek neveit, időpontját és jelentőségét főként ebből, a sokszor naiv eredetmagyarázat ellenére is értékes, költői teljesítménynek is jelentős ünnepi kalendáriumból ismerjük. A mű Gaál László fordításában magyar nyelven is hozzáférhető, s így ebből a téma iránt érdeklődő olvasó a különféle ünnepek lefolyásáról is tájékozódást nyerhet.


Szlávik Gábor