A Kalendae jelentősége a Konstantin utáni időkben nő meg látványosan, és ebben a korban kezdenek sűrűsödni forrásaink is. Talán egyetlen másik ókori ünnepről sem rendelkezünk ekkora forrásanyaggal, még ha a források többségét az ünneppel ellenséges keresztény szentbeszédek alkotják is. A pogány ünnepek közül messze a legtöbb feddést a Kalendae Ianuariae kapja, több teljes homília szól csak erről a kérdésről: Ióannés Chrysostomos, Asterios és Szent Ágoston egy homíliája, Torinói Maximus, Arles-i Caesarius, Petrus Chrysologus két beszéde, emellett számos rövidebb megjegyzés különböző keresztény szerzőktől. A másik felet a pogány Libanios két beszéde képviseli.
A forrásbőség eredményeképpen szinte ez az egyetlen olyan antik ünnep, amelynél lehetséges helyi variánsokat megkülönböztetni, esetleg még kronológiai változásokat is felvázolni. Hasonlót semmilyen pogány szokással kapcsolatban nem tapasztalunk. Mindez jelzi, hogy a Kalendae nem csupán túlélte a kultuszok betiltását, hanem éppen akkor az év legnagyobb nem keresztény ünnepévé vált, nem csupán a latinnyelvű régiókban, hanem a keleti, görög területeken is.

A Kalendae megünneplését csak kis mértékben érintették mindazok a hivatalos korlátozások, amelyek a pogány kultuszformákra vonatkoztak. A kultuszok betiltása azt jelentette, hogy az isteneknek szóló ünnepélyes áldozatok megszűntek a Kalendaen is, de az ünnephez kapcsolódó szokások többsége vagy magánjellegű volt, vagy az állami reprezentáció szolgálatában állt.
Alig pár évvel korábbról, 389. augusztus 7-ről kelteződik Valentinianus, Theodosius és Arcadius császárok rendelete a munkaszüneti napokról, pontosabban a bírósági ítélkezés szünnapjairól. Ezek a következők: a kánikula és az őszi munkák időszaka, január Kalendaejának napjai, Róma és Konstantinápoly alapításának emléknapjai, a húsvét és az azt követő, valamint megelőző hét, valamennyi vasárnap, és a császárok születéséhez és trónra lépéséhez kapcsolódó ünnepnapok. A dokumentum a naptár teljes krisztianizációjának jegyében fogant, a korra mégis jellemző, hogy a vasárnapot dies Solisnak, a Nap napjának nevezi, a vasárnap régi, pogányok által használt nevén.
A Kalendae esetében kifejezetten több napról beszél, a szokás által megszabott napokról („Kalendarum quoque Ianuariarum consuetos dies”), tehát nemcsak a január, hanem az ünnep teljes tartama alatt bírósági szünet volt. A Kalendae bekerülése erre a szűk listára az állami reprezentációban j átszőtt fontosságát jelzi.

A jogi források után érdemes foglalkozni a naptári forrásokkal, még akkor is, ha ezek meglepően kevés információval szolgálnak. Két késő ókorból eredő naptár maradt fenn. A korábbi a Philocalus-naptár vagy / 354-es év naptára. A szöveg a címében is jelzett évre vonatkozik és akkor is készült. Keresztény megrendelő számára állították össze Rómában, ennek ellenére a naptári részben a keresztény elem csekély, ugyanakkor lényegében még teljes listát ad a régi római ünnepekről. Ebben semmi sem jelzi, hogy az év elejéhez speciális ünnep tartozna. Január elejénél természetesen szerepel a Kalendae Ianuariae (Kai. lan.) megnevezés, azonban ez csupán a nap megnevezése.
A 2-a megjelölése: dies Aegyptiacus, azaz egyiptomi nap. Ez a baljós napokat jelölő szókapcsolat a Philocalus-naptárban fordul elő első ízben, hogy aztán később, a középkori naptári babonák között jusson nagyobb szerephez. A római naptárban január 2-a vízként szerepelt, tehát abban az archaikus időszakban, mikor a törvénykezés számára engedélyezett és tilalmas napok rendszere rögzült, még semmilyen rituális tilalom nem kapcsolódott hozzá, azonban később az úgynevezett dies ater közé sorolták, mint minden Kalendaet követő napot; ezek baljós voltát a naptárak nem jelölték.
Philocalus a január hónapnál a Kalendae, Nonae és Idus utáni napokat nevezi dies Aegyptiacusnak, tehát a név új, de maga a koncepció ősrégi. 3-án a votorum nuncupatio kifejezés szerepel, ami a Vota publica egy alternatív megnevezésének tűnik, és meglepő folyamatossággal élt tovább a keresztény korban is. 3-ától 5-éig ludi zajlott, azaz cirkuszi versenyjátékok, ez eredetileg a ludi Compitales volt, a Compitalia ünnepéhez kapcsolódó versenyek. Ez az öt nap alkotta a Kalendae ünnepségsorozatát.

Egy évszázaddal később keletkezett Polemius Silvius naptára, amely a 449. évre készült Galliában. Ez a pogány ünnepek közül már csak keveset ismer, elsősorban olyanokat, ahol az ünnepnév nem tartalmaz istennevet. Ebben a következőket olvashatjuk: január első napjánál a Kalendae egy görög nyelvből származó, és természetesen hamis etimológiáját adja meg, eszerint a szó a görög kaiéin (hívni) igéből ered, mert ekkor hívták gyűlésbe a népet. 2-a circus privatus, 3-án és 4-én jelzi a ludi Compitalest, s a 3-ánál megjegyzi, hogy dies Auspicalium: madárjóslatok napja, vagy egyszerűen jóslatok napja.
A Polemius Silvius-naptárban egészében jellemző, hogy nemigen tudja mivel kitölteni a kalendáriumát, mint keresztény szerző erősen szelektál a pogány ünnepek között, de a helyükre felvenni mást nem tud. Másik sajátsága, hogy egyes ünnepeknél röviden utal az ünnep eredetére, alapítási legendájára. Ez a Kalendae esetében sajnos hiányzik.