A papi tisztségeknek itt közölt rangsora még azokat a korai viszonyokat őrzi, amikor az „áldozó-király”, a rex sacrificulus magasabb rangúnak számított a pontifex maximusnál, a későbbi, köztársasági idők főpapjánál; sőt, ez az utóbbi még az archaikus triász három flamen-papjánál is alacsonyabb rangú. A köztársasági időkben már a pontifex maximus kezébe jutott az állami kultusznak legmagasabb szintű irányítása – beleértve ebbe a nála formálisan magasabb rangú tisztségek betöltőinek kinevezését is.

A papság rangsorát az istenek rangja szerint állapították meg. A legmagasabb rangú a Rex [király, ti. áldozó-király, rex sacrorum]; ezután következik a flamen Dialis, ő utána a Martialis, a negyedik helyen a Quirinalis, ötödiken a pontifex maximus. Ennek megfelelően a [szent lakomákon] csak a Király foglalhatja el a főhelyet. Iuppiter papja – a flamen Dialis – fölötte áll Mars papjának, az pedig Quirinusénak, aki rangban éppen utána következik, és mindezek magasabb rangúak a pontifexnél.

A Rex azért áll a főhelyen – mert a király a leghatalmasabb; Iuppiter papja azért jelentős, mert a világmindenség urának... papja; Mars papja azért, mert Mars az atyja a város alapítójának. Quirinus istent Cures városból hozták Rómába, hogy társa legyen [Marsnak?] a rómaiak hatalmának védelmében. A pontifex maximus tekintélyét az adja, hogy őt tekintik az isteni és emberi dolgok bírájának és eldöntőjének.


(Festus: De sign. verb. – A szavak jelentéséről – c. töredékes munkájából.)