logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az ünnepi játékok.

Mindettől függetlenül azonban az a lényeges számunkra, hogy a triumphus a „diadalmenet” ünnepi szertartása közvetlenül kapcsolódott a capitoliumi Juppiter állami kultuszához, s a vele kapcsolatos egyéb szertartásokhoz, így Róma klasszikus korszakának egyik legnagyobb állami ünnepéhez, a tiszteletére rendezett „ünnepi játékok”-hoz, a Ludi Romámhoz és a Ludi Plebejihez is. Hogy e kapcsolat pontosan miben is állt, azt még máig sem tisztázta az arra illetékes szaktudomány. Az azonban kétségtelen, hogy ezek a Juppiter Optimus Maximus tiszteletére rendezett ünnepi felvonulások sok tekintetben a triumphusra emlékeztettek. A Ludi Romani és Plebeji legfőbb ceremóniája ugyanis a pompa circensis, a „cirkuszi felvonulás” volt, mely a triumphus-szal ellentétben a Capitoliumról indult és a Forum Romanumon át jutott el a Ludi Romani esetében a Circus Maximusba, a Ludi Plebeji alkalmával a Circus Flaminiusba, ahol különféle, napokig tartó látványosságok szórakoztatták a népet (a Ludi Romani például az „aranykor” idején szeptember első felét teljesen kitöltötte, több mint két hétig tartott).
A Ludi Romani a patríciusok ünnepe volt kezdetben, az aedilis curulis rendezte kezdettől fogva (már valószínűleg a IV. század közepén megvolt), míg a Ludi Plebeji a plebejusoknak az ellenakciójaként jött létre a III. század vége felé (rendezője az aedilis plebis volt). De ez utóbbi soha nem tudta amannak óriási jelentőségét, pompázatos fényét és a populus Romamis életében betöltött hallatlan vallásos-politikai jelentőségét akárcsak távolról is megközelíteni. Jellemző, hogy tartama is, egészen Augustus koráig, mindössze egy nap, s voltaképpeni „osztály” jellegét is teljesen elveszíti azáltal, hogy a patríciusok és plebejusok közti társadalmi-politikai ellentétet felváltó belső ellentétek már más jellegűek ez időben.

A Ludi Romani alkalmával a pompa élén a játékot rendező magistratusok haladtak éneklő ifjak karától körülvéve, majd a versenyekbe benevezett kocsihajtókés ökölvívók-birkózók menetét bezárta az istenek felvonulása: egy tensa nevű, két fiú által hajtott kocsin hozták az istenek képmásait, Juppiter-képmását a puer patrimus-t és Minerva képmását pedig a mairimiis vigyázta, s fogadták nevükben a felvonulók díszes menetét néző nép üdvözlő-ujjongó kiáltásait.
A kocsin a képmásokon kívül voltak még más ünnepi tárgyak is, így mindenekelőtt heverő párna és koszorú az istenek számára, akiknek képmását, amint a cirkuszba megérkezett az ünneplő tömeg, előre elkészített, felvirágozott kerevetre fektették, és dús lakomával vendégelte meg a nép. Az istenképmások megvendégelése, a lectisternium egyébként más állami, vallásos szertartások alkalmával is gyakran előfordult, főképpen olyankor, mikor az istenek jóindulatának megnyerése, biztosítása, vagy éppen haragjuk kiengesztelése állott a középpontban.
A Ludi Romani nagy jelentőségét épp az adta meg, hogy az állam legfőbb isteneinek, a capitoliumi triásznak jóindulatát volt hivatva biztosítani a következő esztendőre a populus Romanus számára, akik mellett a kereveten ott hevertek lakoma közben a kocsijukon ide is elhozott isteni attribútumok, a villám, a lúd és a bagoly képe is. Közben nemcsak az. istenek megvendégelése folyt, de dús lakomát csapott az ünneplő nép is (különösen a Ludi Plebeji alkalmával rendezett lakomák voltak híresek), s megkezdődtek a versenyek, amelyek már profán jellegűek voltak, nem úgy, mint a klasszikus görögség híres versenyei: az agónok. Ez a profanizálódás csak tovább folytatódott akkor, amikortól kezdve színműveket is kezdtek bemutatni az ünnepi napok alkalmával.
Szemben a Dionysos tiszteletéhez, a misztériumhoz kötődő eredendő kapcsolatait mindvégig megőrző klasszikus görög színjátszással, a Ludi Romani alkalmával bemutatott daraboknak, tragédiáknak és polgári vígjátékoknak semmi közük nem volt az ünnep eredetileg vallásos lényegéhez, mely egyesek szerint ősi vegetáció-ünnep volt valamikor, de a jelen tartalmához, Juppiter-Juno-Minerva jóindulatának megnyeréséhez sem.

Persze az államilag elismert s az istenek kultuszával összefüggő ünnepi játékok sora ezzel korántsem merült ki. Már a III. század második feléből van tudomásunk a tavaszi virágfakadás istennőjének, Flórának tiszteletére rendezett Ludi Floralesről, a plebejusok tavaszünnepén Ceres tiszteletére Ludi Cerealesről, a Ludi Apollinares-ről, Apollónak, mint városvédő istenségnek és Magna Maternek tiszteletére még a II. pun háború során alapított Ludi Megalenses-ről stb., amelyek azonban az előzőkhöz hasonlóan mind elveszítik a köztársaság korának végére vallásos-kultikus jellegüket, s inkább a nép szórakoztatására szolgáló cirkuszi és színházi látványosságok általában több napos alkalmául szolgálnak. Azt az egyet említenők meg néhány szóval csupán, amely vallásosmitikus jellegét legtovább őrzi, s ez a Ludi Saeculares.


Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora