Származásukat különfélekép adják elő. Némelyek szerint nymphák és Persephone játszótársai voltak, kiket Demeter büntetésül madarakká változtatott, mert nem siettek az elrablott Persephone segítségére. Számukat Homeros kettőre teszi, a későbbi költők több Sirenről emlékeznek meg. Szüleiknek vagy Acheloos folyamistent s egy múzsát, vagy Phorkyst és Ketot mondják.

A középtenger szigetei közt, zátonyos helyek közelében tanyáztak s bűvös énekökkel magukhoz csalták a hajósokat, kik a sziklákon menthetetlenül elpusztultak. De Odysseus és az Argonauták megmenekültek varázserejüktől. Amaz viasszal bedugta társainak füleit, magát pedig az árbochoz kötöztette, míg hajója áthaladt a veszedelmes helyen; ezek pedig a velük utazó Orpheus bájos dalát hallgatták, mely a Sirenekét is felülmúlta. A Sirenek e fölötti kétségbeesésükben a tengerbe ugrottak s szirtekké változtak.

A Sireneket szárnyakkal és madárlábakkal, néha egész madártesttel és leányfejjel ábrázolták.