Az i. e. VI. század folyamán Róma etruszk királyok uralma alá került, és ezzel etruszk vallási elemek is behatoltak a latin-szabin városba. Az etruszk hódítás új istenekkel, új szertartásokkal ismertette meg Róma népét. A Város etruszk királyai építették a Capitoliumon Róma első hivatalos állami szentélyét, a capitoliumi hármas istenség tiszteletére. Ebben a „fiatalabb" istenhármasságban az ősi Jupiter mellett már két női istenség foglalt helyet: Juno és Minerva. Ekkor alakult ki a római vallás szertartásrendje is, s ennek központjában: a jóslás technikája.
Az etruszk és a hatása alatt kialakult római elképzelés az istenek akaratának kifürkészéséről teljesen különbözik a görögök nézeteitől. A görög felfogás szerint a jóslás képessége: különös isteni adomány, művészet, amelyet csak egyes kiválasztottak képesek továbbadni az ihletettség pillanatában a közrendű embereknek. Az etruszkok és rómaiak nézete szerint: mesterség, technika, amelyet megfelelő szakiskolákban el lehet sajátítani. (Az etruszk Placentia városban találtak is egy bronzmájat, magyarázó feliratokkal, amely egy „jósképző" papi iskolában a szemléltető oktatás céljára szolgálhatott.)

Hasonló májmakettek agyagból Mezopotámiából is ismeretesek. Minden természeti jelenség így hitték az etruszkok egyben az istenek jeladása is; azonos jelenség mindig azonos következményekre utal. Jósolni lehet a mennydörgésből: ha a kelet felé forduló jós „bal felől", azaz északi irányból hallja, ez kedvező előjel de kedvezőtlen, ha déli irányból, jobb kéz felől jön. Jósolni lehet a madarak röptéből is.
A legjobb előjel az, ha egyszerre pontosan tizenkét sas jelenik meg a láthatáron. Következtethetünk a jövőre az áldozati állatok beleiből és májából s a „szent csirkék" étvágyából, ha jóízűen csipegetnek az eléjük szórt sózott árpadarából biztos a győzelem; ha étvágytalanok - legjobb meg sem kezdeni a harcot. Mindezen felül figyelmet érdemel minden rendkívüli, szokatlan jelenség is. Az államra vonatkozó jövendölések gyűjteményét foglalták magukba a Sibylla-könyvek.
A hagyomány szerint ezt a jóslatgyűjteményt egy papnőtől, a Sibyllától még az utolsó etruszk származású római király, Tarquinius Superbus szerezte meg roppant drága áron. Válságos helyzetben a Sibylla-könyveket őrző papi testület feladata volt a körülményekhez s az adott „előjelekéhez illő jóslatot megtalálni, s az ennek megfelelő útmutatásokat az állam vezetőinek megadni. Amikor pl. Caesar közvetlenül halála előtt a parthus háborúra készülődött a Sibylla-könyvek alapján a papi testület azt közölte, hogy a keleti birodalmat csak egy király döntheti meg ajánlatos tehát Caesart a királyi címmel is felruházni. Érdekes véletlen, hogy ekkor Caesar mint főpap — éppen elnöke volt a Sibylla-könyveket őrző és értelmező papi testületnek is...

A római köztársaság kialakulásával az etruszk eredetű állami istenek a kialakuló patrícius állam arisztokráciájának védelmezőivé lettek. A szertartásokat patríciusok végezték, a papi tisztséget ők monopolizálták. A plebejusok, akiknek zömét a Róma környéki kisbirtokos parasztok alkották, az állam hivatalos kultuszával szemben régebbi hagyományokra támaszkodva saját vallási rendszert építettek ki. Nekik is megvolt a saját istenhármasságuk, de ezek a plebejusok társadalmi helyzetének megfelelően nem harcias, hanem a termékenységet elősegítő istenek: Liber, aki általában a vegetáció, közelebbről a szőlőtermelés védelmezője, az ő női megfelelője Libera és Ceres, a gabonaistennő.
Saját templomot építettek a Capitoliummal szemben emelkedő Aventinus dombon, a maguk köréből külön papokat választottak (aedilisek), és saját szertartásrendet alakítottak ki. Ritka példa ez a vallási szervezet osztályalapokon való ily szélsőséges kettéválására! A két egymással szemben álló társadalmi osztálynak (amely mögött azonban hódítók és meghódítottak etnikai ellentétének nyomai is felismerhetők) két istencsoport és két különálló papi szervezet felelt meg. Amilyen mértékben a patrícius-plebejus osztályharc folyamán végbement az etnikumok egybeolvadása s az egységes római nép kialakulása úgy történt meg a vallási koncepciók, szertartások és papi szervezetek egybeolvadása is. A patríciusok és plebejusok első nagy szerződéskötését Jupiter és Liber közös védelme alá helyezték (i. e. 449). A patríciusok és plebejusok két külön vallásából a köztársasági rend megszilárdulásakor kialakult az egységes római vallás.