Április 21-én alapította Romulus Róma városát [a következőképpen]: összehívta valamennyi környező település lakóit, és meghagyta nekik, hogy hozzanak egy-egy rögöt saját földjükről. Ezzel mintegy előjelét adta annak, hogy Róma egykor valamennyi föld ura lesz. Ezután kezébe ragadta a szent kürtöt – ezt a rómaiak saját nyelvükön lituusnak mondják – és ennek hangjai mellett kimondta a város nevét: ezáltal ő [ti. Romulus] lett minden későbbi szent beavatási szertartás kezdeményezője.
A városnak három nevet adott: az egyik misztikus, a másik szent, a harmadik „politikai” [ti. profán] elnevezés. A város misztikus neve: Erós. Ez azt fejezi ki, hogy mindenkit szent szeretet töltsön el a város iránt; ezért nevezi a bukolikus költő rejtett utalással Róma városát Amaryllisnek.

A szent név: Flóra, azaz: virágzó. Innen ered a római Anthestéria [lat.: Floralia] ünnepe.
A világi név: Róma.

A szent nevet mindenki ismerheti, és aggály nélkül ki is mondhatja; a misztikus nevet azonban csak a főpapoknak volt szabad kimondani a szent szertartások alkalmából. Mondják, hogy az egyik vezető embert egyszer keményen megbüntették amiatt, hogy a város misztikus nevét a tömeg jelenlétében nyíltan ki merészelte mondani. Miután [Romulus] ily módon a város nevét megállapította és azt felavatta, egy bikát fiatal tehénnel együtt igába kötött, és körbejárva kijelölte a majdani falat. A bikát a rúdnak a nyílt mező felé eső oldalához kötötte, a tehenet pedig a belső, a város felé eső oldalra, hogy a város férfiai félelmetesek legyenek a külső ellenséggel szemben, asszonyai pedig adjanak gazdag ivadékot. Ezután a városon kívüli területről maga is fogott egy rögöt, s azt a többi, már korábban odahozott rög után a város felé dobta. Ez annak előjele volt, hogy a város minden időkben a külső népek [meghódítása] útján fog gyarapodni – s ez hamarosan kezdetét veszi.


(Johannes Lydus: De mensibus IV. 73)