Valóságos templom, épített szentély csupán az etruszk és görög hatás eredményeként jelent meg Rómában. A régészeti feltárások arra mutatnak, hogy már az első etruszk király idején épült Fortuna szentélye a Forum Boariumon. Az első monumentális római templom azonban a capitoliumi triász tiszteletére épült (felavatása: i. e. 507.). Ezt számos különféle jellegű templom és szentély (templum, aedes, fanum, delubrum, sacellum) követte. Egy szentély általában csak egyetlen isten tiszteletét szolgálta; voltak azonban közös szentélyei különböző istencsoportoknak is – így a capitoliumi szentélyen kívül az Aventinus plebejus szentélye (Ceres-Liber-Libera), és a Forum mellett épült templom a 12 olymposi isten, a Di consentes közös kultusza számára. Augustus császár egymaga 82 Róma városi templomot építtetett újjá, és Constantinus idejére a Város templomainak és szentélyeinek együttes száma meghaladta a 400-at.

A római templom az isten tulajdona és lakóhelye; nem arra a célra épült, hogy – mint később a zsidó zsinagógák és keresztény templomok – a hívők imájának, ájtatosságának színhelye legyen; a méretek meghatározásában tehát nem kellett tekintettel lenni a befogadóképességre. A szentély középpontjában, fallal különválasztott cella közepén állt a templom istenének kultikus szobra, – rendszerint díszruhába öltöztetve és a hívők adományaiból ékszerrel, arannyal-ezüsttel, gyöngyökkel ékesítve.
A cella mögötti kisebb teremben – afféle „sekrestyé”-ben – őrizték a szentély egyéb értékeit, kincseit; ezek roppant értéket képviselhettek. Augustus saját önéletrajza szerint Róma legnagyobb öt szentélye részére együttesen 100 millió sestertius (forintértéke hozzávetőleg 300–350 millió) értékű adományokat juttatott. Hadrianus császár pedig egy Lanuviumban, már-már romokban heverő templomban 3 font arany és 206 font ezüst kincset talált (CIL 14, 2088).

A kultusz legfőbb formája, az áldozat bemutatása nem a szentélyen belül történt, hanem az előtte – szabad ég alatt – épített oltáron; a szentély legbelsejébe, a celláiba csupán a papi személyzet léphetett be, a cella előterébe is csak válogatott személyek – nők, rabszolgák, idegenek általában innen is ki voltak tiltva.