A különféle papi tisztségek betöltői közül Iuppiter papjának, a flamen Dialisnak megkötöttségeit ismerjük a leggazdagabb forrásanyag alapján. Ezt a papi tisztséget – amelynek eredete még az archaikus isten-triász koráig nyúlik vissza – a legtekintélyesebbek közé sorolták. Csupán senator tölthette be, külön szolga (lictor) állt a rendelkezésére, és saját hivatali helyiséggel rendelkezett. Az előjogok fejében rá háruló tilalmak nagy része „tabu” jellegű vagy mágikus eredetű. Ezeknek legteljesebb összeállítását Aulus Gelliusnak, az i. sz. II. századi kompilátornak köszönhetjük.

Iuppiter papjának számos szertartást, nemkülönben több szent kötelezettséget írtak elő, amelyekről a hivatalos papi könyvekben és Fabius Pictor első könyvében olvashatunk. Ezekből nagyjából a következőkre emlékszünk:
„Szentségtörést jelent az, ha Iuppiter papja lóra ül; ugyanígy hadba készülő sereget, vagyis fegyveres erőt tilos a város határain kívül megszemlélnie; emiatt ritkán választották meg Iuppiter papját consullá, hiszen a rómaiak háborúik vezetését a consulokra bízták; nem szabad ezen kívül Iuppiter papjának esküt tennie, továbbá gyűrűt viselnie, csakis áttörtet és kő nélkülit.

A flamoniából, azaz Iuppiter papjának házából tüzet csak istentisztelet céljára lehet kivinni; ha ebbe a házba megkötözött rab lép, fel kell oldozni, és köteleit a nyitott udvaron keresztül a tetőre felhúzni, onnan pedig az utcára hajítani. Csomó nem lehet sem hegyes papi süvegén, sem övén, sem ruhája más részén; ha valakit korbácsolni visznek, és az illető könyörögve borul lábai elé, a büntetést azon a napon vétek végrehajtani.
Haját csak szabad ember vághatja le. Nem érintheti meg a kecskét, a nyers húst, a borostyánt és a babot, s ezeknek nevét sem ejtheti ki. A szőlőtőből magasabban kinövő hajtások alá nem léphet. Annak az ágynak a lábait, amelyen alszik, vékonyan be kell kenni iszappal és három egymást követő éjszakánál többet nem tölthet ágyán kívül; ágyába más nem fekhet. Ágyának lábánál ládika álljon, benne áldozati kalács. Körmének és hajának levágott darabjait termőfa alatt kell földbe ásni. Iuppiter papja minden nap végezzen áldozatot. Nem tartózkodhat a szabad ég alatt süveg nélkül; tető alatt viszont, a pontifexek nemrég kiadott rendelete értelmében, ahogy csak akar; ezt Masurius Sabinus írta le.

Állítólag még egyéb könnyítéseket és engedményeket is adtak számára a szertartásokat illetően. Élesztővel kevert lisztet keze nem érinthet. Alsóruháját csak fedett helyen veheti le, nehogy az égbolt alatt, mintegy Iuppiter szemei előtt, meztelen legyen. Lakomán senki nem ülhet nála magasabban, csak az áldozó pap [rex sacrorum].
Felesége halála esetén hivatalától megválik. Házasságát csak a halál bonthatja fel. Olyan helyre, ahol sír van, soha nem megy, halottat nem érint, nem tilos viszont a gyászmenetet elkísérnie. Körülbelül ugyanezek a szent előírások vonatkoznak feleségére is; amire állítólag különösen kell ügyelnie, az többek között a következő: festett ruhába öltözik, termőfa oltóágát viseli főkötőjén, és tilos több mint három lépcsőfokon felmennie, kivéve az ún. görög lépcsőket; végül, amikor az Argei szertartáson részt vesz, sem fejét fel nem díszítheti, sem haját nem fésülheti meg.

Feljegyeztem a Iuppiter papjára és Vesta-szűzre vonatkozó általános érvényű praetori rendelet szavait is: „Törvénykezésem ideje alatt sem Vesta-szüzet, sem Iuppiter papját nem kényszerítem esküre.”
M. Varro pedig a következőket állítja Iuppiter papjáról, Isteni dolgok [Res divinae] című művének második könyvében: „Egyedül ő visel fehér süveget, vagy azért, mert a legmagasabb rangú, vagy mert illő módon Iuppiternek is fehér állatot kell áldozni.”


(Aulus Gellius: Noct. Att. 10, 15)