„Im, a diónai Caesarnak csillagzata feltűnt...” (Vergilius: Buc. 9, 47). Amikor Augustus atyja, Caesar emlékére gyászünnepi játékokat rendezett, fényes nappal egy csillag tűnt fel, ő pedig azt állította, hogy ez atyjának csillaga – erre utalnak ezek a sorok.

A „diónai „ jelző a távoli múltra céloz, mert Venusnak [a Iulius-nemzetség ősanyjának] anyja volt Diona istennő... Baebius Macer írja: a nap nyolcadik órája táján az égen egy rendkívül fényes, sugárküllőktől koszorúzott csillag tűnt fel. Némelyek úgy vélték, a jelenség az ifjú Caesar dicsőségének öregbítésére keletkezett, ő maga azonban úgy akarta értelmezni, hogy ez atyjának lelke, s ezért tiszteletére a Capitoliumon olyan szobrot állított, melynek feje fölött aranycsillag ragyogott, talapzatára pedig ez volt felvésve:

„Caesarnak, a félistennek”. Vulcatius béljós azonban egy népgyűlésen azt mondotta, hogy ez üstököscsillag, amely a kilencedik század befejeztét és a tizedik kezdetét hirdeti; de neki magának – mivel az istenek akarata ellenére most kifecsegte titkaikat – úgymond, tüstént meg kell halnia. Valóban, alighogy elhangzottak szavai, még a népgyűlésen összeesett és meghalt. Ezt az eseményt Augustus is megemlíti önéletírásának második könyvében.


(Servius ad Vergilius Buc. 9, 47)