Livius elmondja (39, 8–19. fej.), hogy az i. e. 186. évben „földalatti összeesküvések” híre jutott el a senatushoz; egy görög származású ember propagandát kezdett Bacchus-Dionysos misztériumainak és orgiasztikus szertartásainak terjesztésére. Ez a titkos kultusz két irányból hatolt be Rómába: Etruria felől – ahol azonban csupán évenként három ünnepet tartottak, azt is nappal –, és Campaniából, ahol már rendszeres éjszakai összejövetelek járták. Ez az utóbbi látszott a veszélyesebbnek; hívei közrendűek és rabszolgák közül kerültek ki, és az éjszakai ünnepségek, a misztériumok titkolt jellege kicsapongásokra vagy – ami még rosszabb – politikai felforgató tevékenységre engedett következtetni.

A senatus gyorsan és szigorúan cselekedett: a vétkeseket részben halálbüntetéssel, részben börtönnel sújtotta, és rendeletileg tiltotta meg Bacchanalia-ünnepségek tartását egész Itáliában. Az erről szóló senatusi határozat egy bronztáblán, feliratos formában maradt fenn; szövegéből kitűnik, hogy a tilalom nem volt teljes; azok számára, akik vallási hagyományaik alapján ragaszkodtak a misztériumkultusznak ehhez a formájához, szigorú felügyelet mellett megengedték annak folytatását; kultuszuk számára azonban propagandát nem volt szabad folytatniuk.
A tilalom fenntartásos jellege azt igazolja, hogy a Bacchanalia megtiltásával a senatus inkább politikai, mint vallási célokat követett. A tilalom a senatus hangadó konzervatív köreinek aggodalmát is kifejezi a görög eredetű szellemi áramlatok terjedésével szemben; néhány évvel később Rómából száműzték a görög (epikureus) filozófusok egy csoportját, majd a rétorokat és a „káldeus” csillagjósokat is.

Quintus Marcius és Spurius Postumius consulok összehívták a senatust október 7-én Bellona templomában. A jegyzőkönyv elkészítésekor jelen volt Marcus Claudius, Lucius Valerius, Quintus Minucius. Azokra vonatkozólag, akik Bacchanaliák tartására szövetkeztek, a következők közzétételét határozták: Senki közülük a jövőben ne merjen Bacchanaliát tartani; ha vannak olyanok, akik azt állítják, hogy számukra ez szükséges, keressék fel Rómában a praetor urbanust, és meghallgatásuk után kérésükről senatusunk döntsön; a döntéshez legalább száz senator jelenléte szükséges.

A bacchánsnők közé férfi ne merjen keveredni, sem római polgár, sem a latin néphez [nomen Latinum] tartozó, sem a szövetségesek közül senki – kivéve ha a praetor urbanust felkereste, és az a senatus határozata alapján – amelynek hozatalakor legalább száz senatornak kell jelen lennie – engedélyt nem ad. Ez a senatus határozata. Senki férfi nem vállalhat papságot; elöljáró tisztét sem férfi, sem nő nem töltheti be; nem tarthat közülük magánál senki sem közös pénzt. Sem férfit, sem nőt tisztségre vagy tisztség helyettesítésére nem választhatnak. Senki a jövőben ezek után ne akarjon titkos esküvésben, fogadalomban vagy szövetkezésben, avagy ilyenre irányuló megegyezésben részt venni, ilyen jellegű ígéretet egymásnak sem tehetnek.
Titkos szertartásokat senki ne merjen végezni. Szertartást sem nyilvános helyen, sem magánterületen, sem a városon kívül senki nem rendezhet, kivéve, ha felkeresi a praetor urbanust, s az a senatus határozata alapján – melynek meghozatalakor legalább száz senatornak kell jelen lennie – engedélyt nem ad. Így határozott a senatus. Több mint összesen öt személy – férfiak és nők együtt – nem tarthatnak vallási szertartást; ezek közül férfi nem lehet több kettőnél, nő pedig nem több háromnál – kivéve, ha a praetor urbánus és a senatus erre a fent megjelölt feltételek mellett engedélyt ad.

A fenti határozatot gyűlésen kell kihirdetni, nem kevesebb, mint három vásárnap [nundinae] alkalmából, hogy mindenki tudomást szerezzen a senatus határozatáról, amely határozat ilyképpen szólt. Ha ezután is lesznek olyanok, akik a fent feljegyzett rendelet ellen cselekszenek, azok ellen a határozat értelmében főbenjáró pert kell indítani.

A senatus továbbá úgy határozott, hogy mindezt érctáblára kell vésni, s azt olyan helyen kifüggeszteni, ahol a legkönnyebben olvasható. A Bacchus-szentélyeket, amennyiben ilyenek vannak – kivéve a netán bennük található szent tárgyakat –, a fenti rendelet értelmében ezen táblák kifüggesztésétől számított tíz napon belül el kell távolíttatni.


(Bronztáblára vésve maradt fenn; vö. ILS 18; E. Diehl: Altlateinische Inschriften,)