A „mezei testvérek”, Fratres Arvales papi testülete nem tartozott a legjelentősebbek közé. Ennek a 12 tagú testületnek fő feladata a termékenységet fenntartó agrárkultuszok irányítása volt. Tagjait a császárkorban maga a császár nevezte ki; vezetőjük az évenként a tagok által választott magister. A testület évenként, az aratási munkák megkezdése előtt, május utolsó és június első napjaiban ünnepet tartott az általuk leginkább tisztelt istenek számára.
Ezek: Mars (mint a terményeket mindenfajta külső káros behatástól védő isten); az „isteni istennő”, Dea Dia – akit Ceresszel, a földek termékenységének istennőjével azonosítottak; továbbá a házakat és lakóikat védelmező Larok, valamint a Semo-istenek, akik a vetés (lat.: semina) sarjadásán őrködtek, és az érés különböző időpontjainak megfelelően más-más időben „szólították” a szántóvetőket.
Ezeket az ünnepeket saját szentélyükben tartották, Rómától kb. 5 mérföldnyire délre, a Via Campana mentén. Ennek a szentélynek régészeti feltárásakor – még a XVIII. században – kerültek napvilágra a szent összejövetelekről készült és feliratos formában megörökített jegyzőkönyvek. Ezek pontos leírást adnak a végzett szertartásokról és elhangzott imaformulákról. Bár a feliratok az i. sz. II–IV. századból maradtak fenn, formuláik, és főként az ősi előírásokat követő mágikus jellegű imaformulák a római vallás korai kultikus szokásaira is fényt vetnek. – A részben nehezen érthető szövegek magyarázatában e feliratok legjobb kommentáros kiadását követtük elsősorban: W. Henzen: Acta fratrum Arvalium. (Breslau, 1874.)

Május 29. napján Dea Dia szent ligetében Alfenius Avitianus helyettes előljáró az oltáron két disznót vágott le áldozatként a liget netáni megszentségtelenítéséért és az ott végzett [tiltott] tevékenységért. Azután tiszteletadásként tehenet áldozott, majd a terembe visszatérve leült papi székére; majd az oltárhoz tért vissza, és azon sertés belső részeit mutatta be áldozatul.
A szent körzetben egy fűkoszorúval ékesített ezüst tűzhelyen tehén belső részeit mutatta be, visszatért a terembe, az áldozat elvégzését bejegyezte a szertartáskönyvbe, letette bíborszegélyű tógáját, majd kamrájába vonult vissza.

A délelőtt folyamán a Fratres Arvales átvették bíborszegélyű tógáikat, összegyűltek a teremben, leültek a padsoraikba, feljegyezték jelenlétüket és az áldozás megtörténtét, majd ettek az engesztelő sertés húsából és véréből. Ezután bíborszegélyű tógájukban, fedett fejjel és kalászkoszorúval a szent ligetbe vonultak, itt Alfenius Avitianus helyettes elöljáró vezetésével kövér bárányt áldoztak, és megszemlélték, hogy az áldozat kedvező előjelű-e. Az áldozat elvégeztekor tömjént és bort mutattak be. Ismét visszatértek a szentélybe; itt az asztalon áldozati lepényt fogyasztottak, majd a szentély előtti pázsiton a helyettes elöljáró és a flamen mutatta be áldozatát.
Ismét az épületi oltárhoz térve, bemutatták ajándékaikat, a flamen és a helyettes elöljáró borral színültig tele serlegeket és tálakat hozott, a bejárat előtt tömjént és bort áldoztak, majd megálltak a bejárat előtt. Közülük ketten a közszolgákkal elmentek a gyümölcsökért, és visszatérve azokat jobbról balra kézről kézre adták, majd ugyanezt [a szertartást] ellenkező irányban megismételték, és így adták át a közszolgáknak a gyümölcsöket.

Az épületbe visszatérve fohászkodtak a szent lepények fölött, s azokat a nyitott ajtón át a dombra hajigálták; a márványpadokra leülve, a közönségnek babérkoszorús cipókat osztogattak. Mindenki „rabolhatott” magának egy-egy darabot; ezután olajjal megkenték az istennők [szobrait], s a szentélyt bezárták. Mindenki kiment. A papok pedig bezárkózva és tógájukat felgyűrve átvették a könyveket, és tánclépésben, hármas dobbantás ütemére ezt a verset énekelték:
Minket, ó Larok – segítsetek! Minket, ó Larok – segítsetek! Minket, ó Larok – segítsetek!
Marm ar! Ne engedd, hogy vész és romlás törjön sokakra! Marmar! Ne engedd, hogy vész és romlás törjön rá, sokakra,! Marmar! Ne engedd, hogy vész és romlás törjön rá sokakra !
Elégeld meg [a bajokat] vad Mars! A küszöbre ugorj! Állj itt meg! Elégeld meg őket, vad Mars! A küszöbre ugorj! Állj itt m eg! Elégeld meg őket, vad Mars! A küszöbre ugorj! Állj itt meg!
A Sem o-istenek – hol ez, hol az – szólítanak majd mindenkit! A Sem o-istenek – hol ez, hol az – szólítanak mindenkit!
A Sem o-istenek – hol ez, hol az – szólítanak mindenkit!
Marm or! Segíts minket! Marm or! Segíts minket! Marm or! Segíts minket! Diadal! Diadal! Diadal! Diadal! Diadal!

A hármas ütemű tánc után adott jelre a közszolgák beléptek, és átvették a könyveket.


(Acta Fratrum Arvalium ILS 503 6, 5039)