A gladiátor viadalok kezdetben vallási szertartásokhoz kapcsolódtak. Nem volt olyan római isten, amelyik megkövetelte a rendszeres áldozatot, és valószínűtlen, hogy a régi rómaiak úgy érezték, a halottaiknak emberáldozat kell, mint temetési rítus. A nyilvánosan történő gyilkosságok, melyek a halott lelkének történő felajánlások, temetéseken Rómában Kr.e. 264-ig nem dokumentálhatók. [10, 40.]

A hagyomány szerint az első küzdelmet Kr.e. 264-ben rendezte Iunius Brutus temetése idején két fia. A küzdelem a temetés utáni kilencedik napon történhetett három pár harcossal, akiket ekkor még nem gladiátornak, hanem bustuariusnak hívtak (bustrum: sírkamra vagy halotti máglya szóból). A halotti játék a gyászidő végét jelezte. Az első összecsapás a Forum Boariumon zajlott, amely azután többször adott helyszínt az efféle rituáléknak. [2, 17.]

A gladiátori munus nem tisztán hétköznapi esemény, hanem emberáldozat, ami nem hivatalos eleme a római vallásnak, és a Kr.e. I. századig nem volt rendszeres része az állami fesztiváloknak.[10, 40.] A II. pun háború vége felé P. Cornelius Scipio a Hispániában elesett nagybátyja és apja emlékére nagyszabású gladiátorviadalt rendezett önkéntesekből. [11, 28.21.]



Tóth Gergely László ELTE BTK Ókortudományi Doktori Iskola, PhD-Hallgató