Vergilius tudós késő ókori kommentátora, Servius gazdag vallástörténeti tudásanyagából sok mindent beleszőtt a költemények magyarázatába. Itt közölt észrevételei az Aeneisnek ahhoz a részéhez kapcsolódnak, amelyben a költő Aeneas pajzsának veretdíszeit írja le, és benne a római múlt egyes mozzanatait – így a jelentős papi testületeket is – megemlíti.
„... Majd szökellő Salius -papokat, sok pőre lupercust Rótt fel az égből épp leeső pajzzsal, meg a gyapjas Sipkákkal...”
(Vergilius: Aeneis 8, 663 skk.)

Salius papokat: ők azok, akik Iuppiter, Mars és Quirinus oltalma alatt állanak. Azért nevezik őket Saliusoknak, mert az oltárok körül ugrálnak [lat.: saliunt] és hármas dobbantásra táncolnak...

Sok pőre lupercust: amikor Pan tiszteletére egykor a Lupercalia-ünnepet ülték, rablók hirtelen rajtaütéssel elhajtották a rómaiak nyáját. Azok ruhájukat is eldobva üldözőbe vették a latrokat; miután leverték őket és visszaszerezték állataikat, a pőrén kivívott siker emlékére megmaradt az a szokás, hogy Lupercalia ünnepet pőrén ülik meg.

Meg a gyapjas sipkákkal: a flamenek süveget viseltek, amelyről rövid, gyapjas bojt csüngött alá. Mivel azt forró nyáron nem viselték el, fejüket egyszerű lenfonattal kezdték átkötni, teljesen fedetlen fővel járniuk ugyanis nem volt szabad. Így kapták az általuk hordott len fonatról a flamen nevet; eredetileg ti. flamennek hangzott; a filum [lat.: szál, fonadék] szóból. Ünnepnapokon azonban a len fonatot le kellett tenniük és a süveget felvenni.

Némelyek szerint ezt a viseletet a magasztos papi tisztség jeléül találták ki, mint ahogy az előkelő elhunytak fölé is oszlopot helyeznek, mintegy kimagasló rangjuk kifejezésére. Mások véleménye szerint a bojtos süveg nem a rang jelzésére szolgált, hanem onnan ered, hogy amikor Laurolaviniumban áldoztak, és a közelben tanyázó madarak az áldozati húst gyakran elragadták, a kiálló bojttal riasztották el őket. Innen maradt fenn az a szokás is, hogy Laurolaviniumban hatalmas bojtot viselnek, nem olyan rövidet, mint a Városban.

Az égből leeső pajzzsal: Numa Pompilius uralkodása alatt az égből apró kerek pajzs hullott alá. A béljósok ezt arra magyarázták, hogy ahol ez a pajzs van, az a hely uralkodik majd a világon. Numa éberen ügyelt arra, nehogy a pajzsot ellenség elragadhassa; ezért Mamurius kovácsmesterrel számos hasonló pajzsot készíttetett, s azokat Mars szentélyében helyezték el. ...Az ancile szó körülvágott és felhajtott szegélyű pajzsot jelent.


(Servius ad Aen.)