Az egyéni vallásosság a nyomasztó bizonytalanság érzésének azonban végső soron nemcsak irreális igazolására (Tükhé), nem is csupán a jövő megismerésére törekedett. Többre vágyott: a teljes megváltásra „a lét elviselhetetlen körforgásától". Ezt ígérték (de szemmel láthatóan nem tartották meg) a hellenisztikus „istenkirályok" és ezt helyezték kilátásba híveiknek a hellenizmus korának rohamosan terjedő titkos szektái, a misztériumgyülekezetek és a lét titkát feltárni hivatott titkos vallásos tanítások.

A hellenizmus korában a misztériumok, mint tudjuk, már olyan szertartások, amelyeket nem a polisz-közösség, hanem az erre a célra a közös hit talaján létrejött külön szervezetek, a misztériumgyülekezetek végeznek. Ezeknek tagjai mindazok, akik hisznek a misztériumban, és annak istenétől várják egyéni megváltásukat: gazdagok és szegények, férfiak és nők, szabadok és rabszolgák, görögök és barbárok egyaránt. A misztériumgyülekezetek tehát már puszta létükkel áttörik a polisztársadalom kereteit, szervezeti korlátait. Ezek a klasszikus világban az első, kizárólag és elsődlegesen vallási alapon létrehozott és szervezett közösségek.