A Kr.e. 239-ben Rudiaeben született Q. Ennius Annales című munkájához valószínűleg többek között Fabius Pictort is fölhasználta, például Timaios, más hellenisztikus történetírók (pl. Silénos) és az Annales Maximi mellett. Továbbá legfontosabb forrásai a költészet területéről Livius Andronicus, illetve Naevius és Homéros voltak. Ennius az utóbbi kettőtől nagyon sokat meríthetett, hiszen egyrészt önmagát az új Homérosnak (alter Homerus) tartotta, másrészt Cicero tanulsága szerint Ennius igen sokat kölcsönzött Naeviustól, így valószínűleg hasonlóan mutatja be a város alapítását is, hiszen nem követi például Pictort az időrendben.

Töredékes műve alapján biztos, hogy a történetben megjelenik Ilia, mint az anya (ahogy Pictomál is), hangsúlyozandó a trójai eredetet. Továbbá megjelenik az ikreket tejével tápláló anyafarkas, Faustulus és felesége, a rengeteg előjel, és Remus halála is. Enniusnál Remus valószínűsíthetően kifogásolta a fal fölépítését és megvetését azzal fejezte ki, hogy átugrott afölött. Az Ennius-féle hagyomány kisebb eltérései kiegészítő szerepet játszhattak Rómában a későbbiek során, Varrón keresztül az Origo Gentis Romanaeig hagyományozódva. Továbbá dokumentálhatóan először Enniusnál tűnt föl Romulus apoteózisa Quirinusszá, ami valószínűleg Euhemerosra (Iera Anagraphé) megy vissza, az ő fölhasználásával jött létre a majd Ovidiusnál is föltűnő történet.