Valószínűleg a Cracchusok földosztó mozgalmának korában keletkezett az a fiktív jóslat, amely egy földmérési szakkönyvben maradt fenn, s amelyet az etruszk Vegoia mondai jósnak tulajdonítottak. A szöveg a földbirtokosok érdekeinek megfelelően a határok sérthetetlenségét hangoztatja, és átkot mond azokra, akik „a határköveket elmozdítják”. A jóslat az etruszk saeculurn-számítás rendszerébe illeszkedik bele.
Egy misztikus tanítás szerint az etruszk nép csupán tíz „századig”, tíz saeculumon át marad fenn; minden saeculum-váltást súlyos társadalmi megrázkódtatások kísérnek nyomon. Plutarchos Sulla életrajzából tudjuk (7. fej.), hogy i. e. 82-81-ben úgy tartották, a 8. saeculum éppen véget ért; egy másik számítás szerint a II. triumvirátus elején (i. e. 43) már a 10. saeculum közeledett. Az itt közölt szöveg példa a jóslatoknak politikai-propagandisztikus felhasználására is.

Amidőn Iuppiter Etruria földjét gondjába fogadta, elhatározta és elrendelte: mérjék fel a földeket, és jelöljék meg az egyes birtokokat. Ismervén ugyanis az emberek kapzsiságát és földéhségét – úgy akarta, hogy mindent a határkövek döntsenek el. Ám ezeket egykoron majd, a közelgő kilencedik saeculum kapzsisága idején vétkes emberek gonosz indulattal megsértik, megtámadják és elmozdítják helyükről!
Aki azonban [határkövet] megérint és helyéről elmozdít – így növeli saját tulajdonát, a másét pedig megkisebbíti –, e bűnéért az istenek által lakol! Ha rabszolgák teszik ezt – új urat kapnak, rosszabbat a réginél; ha pedig gazdájuk tudtával követték el, annak háza mihamar elpusztul, egész nemzetsége kihal. A felbujtókat gonosz betegségek, kegyetlen sebek gyötrik, tagjaik erőtlenné válnak. A földet viharok és forgószelek pusztítják; a házak beomlanak; a termést sokféle kár éri: zápor és jégeső veri, kiszikkasztja a kánikula, elpusztítja a rozsda. A nép körében viszályok dúlnak. Tudd meg: mindez megtörténik, amikor ilyen bűnöket követnek el. Ne légy hát csalárd és kétszínű! E tanítást vésd szívedbe!


(Lachmann -Rudorff: Gromatici veteres I. 350 sk.)