Miközben görög és görög módra teremtett istenek és görög szokások, rítusok váltak Rómában ismeretessé, végbe ment a római vallás egyik leglényegesebb átalakulása is: az ősi istenek azonosítása a görög pantheon isteneivel. Amióta Latium népei megismerkedtek a görög istenvilággal, nyilván tudták, hogy az ő Iuppiterük nem más, mint a görög Zeus. A funkció analógiája hozta azután magával azt, hogy sorra a többi azonosítható isten görög megfelelőjét is megtalálják: Iuno nem lehet más, mint a görög Héra, Minerva ugyanaz, mint Athéné.

Feltehetőleg a görög analógia hatott arra is, hogy a szomszédos népek körében tisztelt egyes isteneket is, áttelepítsenek Rómába – így az Aricia városközponti latin szövetségi szentélyében tisztelt Dianát (aki a görög Artemisszel azonosult), a korábban kevéssé jelentős Mercuriust, aki, mint a (kereskedelmi) haszon és árucsere védelmezője a görög Hermésnek felelt meg. Fokozatosan alakult ki az az igény, hogy a görög Olympos valamennyi istenének megtalálják latin párját.

Egy i. e. 399. évi járvány idején első ízben rendeztek „megvendégelést” az istenek számára – oly módon, hogy hat görög eredetű isten szobrát kerevetekre (latinul: leotus) helyezték, nyilvánosan végigvitték a városon, majd ételáldozattal „megvendégelték”; a szertartás neve latinul: lectisternium.
A második pun háború idején tartott nagy lectistemiumon már mind a 12 olymposi istenség részt vett, párokba csoportosítva: Iuppiter és Iuno, Neptunus és Minerva, Mars és Venus, Apollo és Diana, Volcanus és Vesta, Mercurius és Ceres (görögül sorra: Zeus, Héra, Poseidón, Athéné, Arés, Aphrodité, Apollón, Artemis, Héphaistos, Hestia, Hermés és Démétér). A római istenvilágnak azok a tagjai, akiknek számára görög megfelelőt nem sikerült találni – fokozatosan elvesztették tekintélyüket, háttérbe szorultak.

A görögösítésre való törekvés azonban nem állt meg az olymposi istenek körében. Az Olymposon kívül maradiaknak is megtalálták római, illetve latin megfelelőit – néha számunkra is kézenfekvő analógia alapján, mint pl. a latin termékenységisten, Liber esetében, akit Dionysos-Bakkhosszal azonosítottak, néha csak távoli és erőszakoltnak tűnő asszociációk szerint; nem világos pl. miként lett az ősi földművelő isten Saturnus azonos Zeusnak a Olymposról letaszított atyjával, Kronosszal. Csupán Ianus maradt az ősi, és továbbra is tiszteletre méltó római istenek közül az, akinek – mint ezt Ovidius is kiemeli – nem sikerült párját, megtalálni Hellasban.