Concordia más szempontból is „újszerű” istenség. Neve azonos egy elvont fogalmat jelentő főnévvel. Ilyen jellegű istent a korai római vallás csak egyet ismert: ez Ops volt, a megszemélyesített „jólét”. A görög elképzelésekben azonban számos „elvont” istennel találkozunk: már Hésiodos ismeri Erist, a (jó és rossz értelemben felfogható) féltékenység megszemélyesítőjét, Eróst, akinek neve egyszerre jelentheti a szerelmet és annak isteni megszemélyesítőjét, Thanatost és Hypnost, akik azonosak is a halállal, illetve álommal – de ezeknek megszemélyesítői, isteni személyek is.
De ugyanígy lehet Hygieia az egészség és annak isteni adományozója, Eiréné béke és békeistennő, Elpis remény és reménytadó istennő, Tyché maga a véletlen, és az az isten, aki okozta. A római vallásban az i. e. V. század óta sorra jelennek meg ezek az „elvont” istenek: Ops mellett Concordia, majd Salus (üdv, egészség), Libertas (szabadság), Victoria (győzelem), Fides (hűség) és Spes (remény).

Mindezeknek az isteni rangra emelt erényeknek és jótéteményeknek kultuszára sorra épültek a szentélyek Rómában: részben a hagyományos istenek tiszteletéhez kapcsolódva, részben önálló kultusz keretében. Ebben a körben bármikor megvolt egy új isten bevezetésének lehetősége.