Róma az etruszk közvetítéstől függetlenül is érintkezett, már történetének kezdeti időszakában is, a görögséggel. A dél-itáliai görög gyarmatvárosok közül Kymé (latinul: Cumae) és Sybaris élénk kereskedelmet folytatott Itália északibb területeivel. Az így létrejött gazdasági és szellemi kapcsolatok az újabb kutatások alapján sokkal mélyebbeknek és korábbiaknak látszanak, mint ahogy azt még néhány évtizeddel ezelőtt feltételezték.
A római Forum területén folytatott ásatások folyamán több száz, javarészt athéni eredetű vázatöredék került elő az i. e. 550–450 közötti évszázadból. Ezek valószínűleg az előbb említett dél-itáliai városokból jutottak Rómába. A gazdasági kapcsolatok pedig kedveznek a szellemi, művészi és vallási hatás érvényesülésének. Ezeknek a szellemi hatásoknak már a királyok Rómájában is nagy jelentőséget tulajdoníthatunk. A római hagyomány szerint Kymé agg jósnője, a Sibylla adta el Róma utolsó királyának a nevezetes Sibylla-könyveket (Libri Sibyllini). Ezeknek a könyveknek eredetét valójában most is homály fedi.

Szilárdabb történeti talajra csak a római köztársaság kezdeti éveiben, az i. e. V. századdal kezdve lépünk. Ez az az időszak, amikor a görög vallási képzetek, hiedelmek, istenalakok és szertartások behatolása Rómába már ismert körülmények között történt. Egyik-másik görög eredetű kultusz bevezetésének idejét a római történetírói hagyomány is megőrizte.
Az i. e. V. század első éveiben vonult be a római állami istenek sorába Castor és Pollux – oly módon, hogy a Dioskurosok, Zeus ikerfiai, Róma hatalmának védelmezőivé lettek. Egy pestisjárvány adott alkalmat a gyógyító Apollón (Apollo Medicus) első római templomának felépítésére (i. e. 431). Másfél évszázaddal később fia, Asklépios – etruszk eredetű latin nevén: Aesculapius – is a hivatalos istenek sorába lépett (i. e. 293). Az első pun háború egy válságos időszakában, a Sibylla-könyvek utasítása szerint az alvilág görög istenei – Plutón és Persephoné – is elnyerték tiszteletüket, Dis és Proserpina néven (Dis, a dives = gazdag, latin melléknév rövidített alakja, tükörfordítása a görög Plutónnak).

Közvetett görög hatás feltételezhető a római vallásnak néhány további, ebben az időszakban felmerülő új jelenségében is. Ezek közül főként kettőt érdemes kiemelni: a plebejus istenhármasság kialakulását és a megszemélyesített elvont fogalmak istenítését.