Az etruszk felfogás szerint egy városnak – azaz: árokkal és földsánccal védett, megerősített településnek – alapítása szent cselekmény, amelyet csak az isteneknek madárjóslat útján kitudakolt helyeslő szándéka alapján és meghatározott rítussal szabad végrehajtani. A város belterülete, központja a „fal”, ill. földsánc mögötti rész, a pomerium. Ezen belül tilos volt a fegyverviselés és hadsereg jelenléte; tilos volt az idegen istenek kultusza is. A pomeriumra vonatkozó jogszabályokat Rómában még a császárkor idején is megtartották – legfeljebb a pomerium határait terjesztették ki egyes becsvágyó köztársasági politikusok, pl. Sulla és Caesar vagy császárok, pl. Claudius.
Latiumban számosan alapítottak városokat etruszk rítus szerint, azaz a következő módon: közös igába fogtak egy bikát és egy tehenet, úgy, hogy a bika kívül legyen, a tehén pedig belül: ezeket eke elé fogva, kör alakú barázdát vontak – ezt vallási meggondolásból madárjóslat útján kijelölt napokon végezték – hogy ily módon árokkal és fallal legyen védve.
Ahonnan a földet kiásták – azt nevezték ároknak, a befelé hajigált földet pedig falnak. Az így létrejött kör alakú terület [lat.: orbis] lett magva és kiindulása a városnak [lat.: urbs]; a fal [murus] mögötti részt „falmögötti”-nek [lat.: postmoerium, vö. pomerium] nevezték; ennek határánál végződik a városi madárjóslatok [auspieiumok] hatálya.
A pomerium vonalát jelző határkövek állanak Aricia és Róma körül is. Ezért az olyan városokat, oppidumokat, amelyek határát előzetesen ekevassal jelölték ki kör alakban: urbsnak nevezik, az orbis [kör] és az urvus [görbe] szavakból.1 Innen van az is, hogy a régi iratokban a coloniákat is urbsokként emlegetik, mert ugyanúgy jöttek létre, mint Róma...
Latium területén Róma legtávolabbi történeti elődje Lavinium volt, mert innen származnak a mi Penates isteneink is. Ez a város Laviniától, Latinus lányától, Aeneas hitvesétől kapta nevét. Ezután harminc évvel újabb várost alapítottak, Albát; ezt ama fehér [albus] kocáról nevezték el. Ez a koca ugyanis, éppen akkor, amikor Aeneas hajójából Lavinium szárazföldjére lépett, harmincat fiadzott. Ennek a csodajelnek értelmében Lavinium alapítása után harminc évvel alapították meg az újabb városukat, és ezt a fehér koca színéről [albus = fehér] és elhelyezkedésének módjáról [longus = hosszú] Alba Longának nevezték. Ebből a városból származott Romulus anyja, Rhea; tőle Romulus, és ő alapította Rómát.
(Varro: De lingua Latina, V. 143–144)