logo

XVI Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A Capitoliumi istenhármasság

A római vallás „etruszk” rétegéhez tartozik mindenekelőtt az új, „capitoliumi” triász hármas istencsoportjának egybefoglalása. Az etruszk Tarquinius Superbus király által elgondolt és etruszk építészek által tervezett és kivitelezett monumentális szentély háromhajós építmény volt: középső, legnagyobb cellájában Iuppiter Optimus Maximus (a Legnagyobb és Legjóságosabb Iuppiter), a jobb oldali hajóban Iuno Regina (a királyasszony Iuno), baloldalt Minerva szobra állt. Iuno – akinek neve latin eredetű, és a iuvenis (= fiatal) szóval azonos tőből ered – az etruszk vallásban lett Uni néven a legfőbb istennővé, és a görög Zeusszal azonosított Tinia uralkodó társává.

A római Iuno mint az asszonyi, fiatalság isteni megszemélyesítője – a termékenység emberi oldalának, a gyermekáldásnak, a házassági kapcsolatoknak védelmezője; ilyen minőségben asszociálódott alakjához a közösség fenntartásának, a „város védelmének” funkciója is.
A latiurni Lanuvium városban, ahol egyik legnagyobb latin szentélye állt, talán ilyen asszociációk alapján ábrázolták (a görög Athénéhez hasonlóan) dárdás-pajzsos, harcias istennőként. Rómában már az archaikus naptári rendszeren belül is megkapta a maga ünnepét: ámde a legfőbb istennővé, Iuppiter párjává csak etruszk hatásra lett.


A capitoliumi háromság harmadik alakja, Minerva nem tartozott Róma legrégibb kultusszal rendelkező istenei közé. Minerva néven az etruszkok is ismerték – bár az újabb nyelvészeti kutatások fényében valószínűnek látszik, hogy ő is „itáliai” eredetű, neve a latin mens ( = értelem), meminisse ( = emlékezni), moneo ( = inteni) szavakkal azonos tőből eredhet. Eredetileg a kézművesség, a mesterségek védelmezője s egyben a kézművesek istene is. A későbbi időkben március 19-ét, amely eredetileg Mars egyik ünnepe volt, mint „a kézművesek napját” őneki szentelték (vö. Ovidius: Fasti 3,815 skk.).
A legfőbb istenek sorába akkor emelték, amikor a kézművesség fejlődése s a kézművesek társadalmi súlyának növekedése külön védelmező-pártfogó isten bevezetését igényelte: ez pedig nagyjából egybeesik Róma történetének „etruszk” időszakával.



Forrás:
Róma Istenei
Összeállította, és írta: Hahn István
Budapest : Gondolat, 1975
ISBN 963 280 156 3