A pogány Róma vallása (religio) HAHN István szerint „jogászi” volt, amelynek lényege a szertartások pontos, lelkiismeretes teljesítése volt. A rómaiak a túlvilágiakkal tehát egyfajta „szerződéses” kapcsolatban álltak: nézetük szerint, ha megkapják az istenek, ami jár nekik, akkor ők is megadják azt, amit az emberek kérnek tőlük. Erre talán legszemléletesebb példa az istenek felé tett ígéret (votum), amelynél csak az abban foglalt kérés teljesítés esetén volt kötelesség az istenek felé tett ígéret (pl. templom, szentély felépítése, játékok megrendezése) teljesítése.
A római vallástól tehát távol állt mind a színes képzeletvilág, mind a szeretet, azt egyfajta racionális, földhözragadt vallásnak tekinthetjük. Ettől függetlenül a vallási szabályok kiemelt jelentőséggel bírtak a rómaiak mindennapi életében, Livius szerint: „Őseink minden jelentős vállalkozásukat az istenekkel kezdték, és velük is fejezték be.” Cicero szerint pedig a rómaiak voltak a legvallásosabbak a világon. ALFÖLDI egyenesen a rómaiak „babonás istenfélelmét” említi, KOCH szerint pedig egyfajta államalkotó tényezőnek tekintették a rómaiak az istenek akaratát.
A vallási szabályoknak tehát a rómaiak kiemelt jelentőséget tulajdonítottak, azok átszőtték mindennapjaikat, bár ez a hozzáállás a köztársaság végére már hanyatlóban volt. De az azt megelőző időben jól megfigyelhető a rómaiakra egyébként is jellemző ragaszkodás az ősi szokások betartásához, ami azzal a következménnyel járt, hogy olyan cselekménysorok és szokások is megőrzésre kerültek, amelyeknek eredetével vagy az ahhoz használt kifejezések pontos jelentésével már maguk a rómaiak sem voltak tisztában. Ennek az a magyarázata, hogy az ősi magánjoghoz hasonlóan a szakrális cselekedeteknél is az előírt forma, cselekménysor, szöveg pontos betartása bírt kiemelt jelentőséggel, ezek elvétése esetén az egész ügylet érvénytelennek minősült és azt meg kellett ismételni.
Jelen munkámban a papi testületek színes világát kívánom az olvasó elé tárni elsősorban leíró jelleggel és azzal, hogy nem célom a római vallási élet bemutatása, mivel az nem képezi a jogtudomány kutatási területét, így egy-egy testületnél annak fő feladatainak megemlítése mellett csak a szervezeti felépítésre koncentrálok. Bemutatom ugyanakkor az ezekkel kapcsolatos vitákat, összeütközéseket, lábjegyzetben a releváns forráshelyeket eredetiben és általában fordításban is megadva, egyfajta szöveggyűjteményként.




Bajánházi István