logo

XVII Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az ősi római hit védelme

Quintus Aurelius Symmachus (345–402) a római birodalom bomlása idején a Róma városi és még pogány érzelmű arisztokrácia egyik utolsó tudatos és nagy műveltségű szószólója. Itt közölt levelét 3 84-ben intézte II. Valentinianus császárhoz. Ebben arra kéri a császárt, állítsa vissza a senatus üléstermében Victoria (a győzelem istennője) oltárát, és adja vissza az ősi vallás papjainak a korábban megvont állami javadalmazásokat is.
Ez a levél egyben alkalom írója számára, hogy még egyszer felemelje szavát a Birodalmat egykor fenntartó ősi római államvallás védelmében. Kissé szónokias szavai ellenére írásműve a római vallás utolsó, mély meggyőződéstől hevített, szenvedélyes hangú, de már a reménytelenség pátoszával írt jajkiáltása.

Kinek-kinek megvan a maga szokása, a maga szertartása: az istenség városonként más és másféle papokat rendelt a maga tiszteletére: mint ahogy a csecsemők a lelket, úgy kapják meg végrendelete védőistenségeiket az egyes népek is. Ehhez járul a hasznosság, ami leginkább hozzákapcsolja az embert az istenekhez. Mert ha az istenségek elméleti megismerése teljességgel homályos is, honnan érthetjük meg jobban, ha nem a szerencsés események emlékezetéből és bizonyítékaiból? Ha pedig a vallást a maga ősi kora tekintélyhez juttatta, meg kell őrizni a hosszú századok bizonyságát, követnünk kell őseinket, mint ahogy ők is jószerencsével követték a maguk őseit.

Képzeljük el most, Róma itt áll mellettünk, és így szól hozzátok: „Ti áldott jó császárok, a haza atyjai, tekintsétek tisztes koromat, amelyet jámbor vallásosságomnak köszönhetek! Hadd ápoljam tovább is az ősi szertartásokat, hiszen meg vagyok elégedve velük! Hadd éljek a magam szokásai szerint, hiszen szabad vagyok! Ez a vallás hajtotta az egész világot az én törvényeim alá, ezek a szent szertartások űzték el Hannibált a falaktól, a gallusokat a Capitoliumtól. Hát erre a végre maradtam meg, hogy késő öregkoromban megszégyenítsenek? Majd meglátom, milyen új rendszert javasoltok; azonban ilyen öregkorban már késő és szégyenletes átvedleni.”

Tehát kíméletet kérünk atyáink isteneinek. Helyes felfogás tisztelni azt, amit mindenki tisztel. Ugyanazokat a csillagokat látjuk, ugyanaz az égbolt borul fölénk, ugyanaz a föld rejt magába mindannyiunkat: fontos-e hát, hogy ki miféle bölcsességgel kutatja az igazat? Egyetlen úton nem lehet eljutni ily nagy titokhoz.


(Symmachus: Relatio 3)


Forrás:
Róma Istenei
Összeállította, és írta: Hahn István
Budapest : Gondolat, 1975
ISBN 963 280 156 3