logo

XVII Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Átoktáblák

Az ókori népi vallásosság jellegzetes produktumai az ún. átoktáblák és varázstáblák. Ezek rendszerint ólom lapra vésett, illetve bekarcolt feliratok, amelyeket szentélyekben vagy sírokon helyeztek el. Céljuk rendszerint valakinek elátkozása – de lehet szerelmi varázslat is (pl. a 7. sz. szemelvény). A korai császárkortól fogva különösen nagyszámú átok- és varázslási tábla került elő: ez annak a jele, hogy az ilyen praktikák ebben az időben különösen népszerűekké váltak. Ezeknek a feliratoknak sajátsága az is, hogy számos különböző, lehetőleg „egzotikus” isten segítségéhez folyamodnak. Különösen kedveltek voltak e tekintetben az egyiptomi istenek – minthogy Egyiptomot tekintették az ókorban minden fajta varázslás és mágia hazájának.
A varázsló szövegek szerkesztői számára ezeknek a nevei nem jelentettek többet, mint valamely titokzatos, idegen, ismeretlen – és éppen ezért különösen tekintélyes és hatásos – istenséget. Az egzotikus istenek között gyakran szerepel a zsidók istene is, Szabaóth vagy Iaó néven (a héber Jahve Cebáót = a seregek istene névformából); a görög istenek közül különösen az alvilági jellegűekhez folyamodnak gyakran. A nevek egy része értelmetlen: itt csupán a különös hangzású (rontott vagy kitalált) névformától várták a mágikus hatást; ilyen értelmezhetetlen nevekkel találkozunk pl. a 7. sz. szemelvényben.


1. Quintus Letinius Lupust, akit Caucadiónak is neveznek, és aki Sallustia Veneria ill. Veneriosa fia – én őt a ti istenségeteknél feljelentem, elátkozom és kárhozottnak nyilvánítom; ti, a forró vizek istenei, akár Nimfák vagytok, akár más néven kell titeket szólítani, pusztítsátok és öljétek meg, még ebben az évben...

(Ólomtábla, egy kénesvizű forrásban került elő, vö. IL8 8748)


2. Amiként az itt eltemetett hulla sem szólni, sem hangot adni nem képes – azonképpen Rhodine is legyen halott Marcus Licinius Faustus szemében; ne szólhasson az ő jelenlétében, és hangot se adhasson! Amiként ez a hulla gyűlöletes az istenek és emberek szemében – csak annyit érjen és annyit számítson Rhodine is Marcus Licinius számára, mint ez az itt elföldelt hulla. Dispater! A te gondjaidra bízom Rhodinét, hogy örökre gyűlölet tárgyává legyen Marcus Licinius Faustus számára; ugyanez vonatkozik Marcus Hedius Amphióra; továbbá Caius Popillius Apolloniusra; Vennonia Hermionára; úgyszintén Sergia Glyeinnára.

(Ólomtábla, egy sír közelében került elő, ILS 8749)


3. Te démon! Add halálnak Aselle fiát, Praeseticius péket, aki a kilencedik kerületben lakik, állítólag ott végzi munkáját is – és add őt át Plutónak, a halottak elöljárójának! ...Törjön rá a láz, hideglelés, görcs, sápkór, izzadás és nyavalyatörés reggel, délben, este és éjszaka, ettől a naptól és ettől az órától fogva. Zavard meg elméjét, hogy gyógyulást ne találjon – és ha netán alkalmad van rá, fojtsd őt, Praestetiust [sic], Aselle fiát a forró vízbe...

(Ólomtábla, sírkamrában került elő: tetején Seth –Typhon képével, vö. ILS 8750)


4 Szólítom és kérlelem a legfőbb istent, a lelkek és minden test urát azokkal szemben, akik ármányos módon megölték vagy megmérgezték a szerencsétlen kiskorú Hérakleiát, kiontván az ő ártatlan vérét: ugyanez érje az ő gyilkosait, megmérgezőit, valamint azok gyermekeit is, – ó Urunk, ki mindent látsz és mind ti isten angyalai, kik előtt ma minden lélek könyörögve megalázkodik: kutasd ki a bűnöst, torold meg az ártatlanul kiontott vért mihamarabb!

(Görögnyelvű átoktábla, Sylloge3 1181)


5. Idézlek téged, ó démon – bárki vagy is – és tereád bízom e mostani órától, naptól és pillanattól fogva, hogy a zöldek és fehérek pártjának lovait gyötörd és gyilkold; Clarus, Felix, Primulus és Romanus hajtókat ütköztesd össze és öljed meg, lélegzeni se engedd őket! Annak az istennek nevében idézlek, aki téged életében megváltott: a tenger és levegő urának nevében: Iaó, Iasdaó, Sorió, aeia!!

(Ólomtábla, az afrikai Hadrumetumból, ILS 8753 )


6. ...öljétek meg, pusztítsátok el, sebezzétek halálra Gallieust, Prima fiát – még ebben az órában, az amphitheátrum nézőserege előtt... kötözd meg lábait és tagjait, bénítsd meg érzékszerveit és egész belsejét; bűbájoddal bénítsd meg Gallieust, Prima fiát, hogy se a medvét, se a bikát ne tudja megölni, sem egyetlen csapással, sem kettővel, sem hárommal. Az élő és mindenható isten nevére kérlek – tegyétek ezt meg! Máris, máris, gyorsan, gyorsan! Támadjon rá a medve, és sebezze meg!

(Karthagóban előkerült ólomtábla, ILS 8755)


7. Idézlek – [te démon] a nagy istennek, s az Anterós-isteneknek nevében; annak nevében, akinek karvaly van a feje fölött [= Hórus], valamint a hét csillag nevében: hogy azon órától kezdve, amikor ezt írom, ne aludjon Sextilius, Dionysia fia, hanem őrjöngjön, perzselje a tűz, ne tudjon se aludni, se nyugodtan ülni, se beszélni; csakis én, Septima, Amoena lánya járjak az eszében. Őrjöngve perzselje az irántam való szerelem és vágyakozás, [szerelmi] tűzben égjen Sextiliusnak, Dionysia fiának lelke és szíve! Te pedig, Abar Barbarie Eloee Sabaóth Pachnuphy, Pythipemi – gondoskodj róla, hogy Sextilius, Dionysia fia álmot ne találjon, hanem irántam való szerelemben és vágyakozásban lobogjon. A szerelem tüze égesse lelkét és szívét, egész testének minden tagját! Ha pedig ez nem történne meg, magam szállok alá Osiris alvilági palotájába, szétrombolom a sírt [?], darabjait az alvilági folyóba szórom, hadd vigye tova. Mert én vagyok a nagy isten dékán-csillaga, Achrammachalala, a nagy isten dékánja!

(Görög betűkkel írt, latin nyelvű ólomtábla Hadrumetumból, ILS 8757)


8. Tuder colonia városi tanácsának és népének üdvéért [állította ezt a követ] Lucius Cancrius Primigenius, Clemens felszabadított rabszolgája, az Augustus és Flavius császárok kultuszával megbízott hatos tanács tagja – aki elsőként kapta ezen rangokat a tanácstól –, teljesítvén fogadalmát a Megőrző és Védelmező Iuppiter Optimus Maximus részére – mivel isteni segedelemmel sikerült megtalálnia és felfedeznie a városi tanács tagjainak neveit, melyeket – ó szörnyűséges bűn! – egy elvetemült, elbocsátott városi szolga sírok tetején helyezett el, elátkozás céljából; ily módon a város és polgárai megszabadultak a félelemtől és veszélytől.

(Kőfelirat Tuder városából, ILS 300 1)


9. Ataecina Proserpina istennő, Turibriga városunk lakója – szent felséged nevében kérlek, könyörgök és fohászkodom hozzád, torold meg azt a lopást, melynek áldozata lettem, mindazokon, akik eltulajdonították, ellopták vagy eltüntették alant felsorolt értéktárgyaimat: 6 db. tunica, 2 db. vászonköpeny, egy db. átalvető...


H. I. (ILS 4515)


Forrás:
Róma Istenei
Összeállította, és írta: Hahn István
Budapest : Gondolat, 1975
ISBN 963 280 156 3