Az egykori vallásos elképzeléseknek roppant leegyszerűsítése volna azonban a legősibb itáliai és római istenvilágot egészében az egyéneknek és legkisebb emberi csoportoknak, valamint az emberi tevékenységek legapróbb fázisainak ezen patrónusaira korlátozni. Amennyire ismereteink visszanyúlnak, ezektől a merőben „funkcionális” istenektől megkülönböztették és náluk magasabb rendűeknek gondolták az emberi lét szélesebb területeit védelmező és ellenőrző „nagy istenek”-et; azokat, akiket a deus ill. dea címzés illetett meg.

Az újabb kutatások – képviselői közül érdemes kiemelni olyan neveket, mint F. Altheim, A. Brelich, G. Dumézil – arra mutatnak rá, hogy a számunkra hozzáférhető legkorábbi időben is tettek különbséget az olyan magasabb rendű „istenek” között, akik az emberi tevékenység valamely általánosabb szféráját ellenőrzik, és ezért rendezett kultuszban részesülnek, és olyan „alacsonyabb rangú istenek” között, akiknek hatása egy szűkebb munkafázisra szorítkozik, és ezért csupán alkalomszerűen, egy-egy ráolvasás vagy varázsformula keretében említik őket.

Nyilvánvaló, hogy a római állam és az állami jellegű kultusz megszervezése előtt az „istenek” (deus, dea) és a ráolvasásokban (latinul: indigitamenta) emlegetett „szellemek”, numenek között a határok elmosódhatnak. Valamely istenalak jelentősége, tisztelete az idők folyamán megnövekedhetett, de el is halványulhatott. Ez a folyamat – istenalakok felemelkedése és hanyatlása – még a történeti időkben is megfigyelhető.
Nagyjában-egészében mégis megállapítható az, hogy a későbbi Róma helyén létrejött legkorábbi falutelepülések megszerveződésének és szövetségük kialakításának idején – tehát az i. e. VIII –VII. században – kik voltak ennek a közösségnek leginkább tisztelt, önálló kultusszal bíró, legtekintélyesebb istenei. Ennek a kérdésnek megválaszolásában segítséget nyújt egyrészt a legősibb római naptári rendszer, másrészt a legrégibb papi csoportosulások egyikének, az áldozati lángot ébren tartó flameneknek istengalériája.

Róma legősibb istenei azok, akik a legkorábbi naptár szerint önálló ünneppel – vagy pedig egy-egy flamen részéről saját kultusszal rendelkeztek.