logo

VIII Februarius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Mater Matuta szertartásaiból

Június 11-én tartották a Matralia ünnepet, Mater Matuta (talán kb. = „a hajnal anyja”) tiszteletére. Ez Latiumban több helyütt (így Praenestében és Satricumban) tisztelt istennő volt, aki mint a nap kezdetének női megszemélyesítője, kapcsolatban volt a Kezdet (és ezen belül a napkezdet) férfi istenével, Ianusszal, mint a „reggel atyjá”-val, Matutinus paterrel is.
Mater Matuta egy személyben volt a hajnali fény megjelenésének és az élet kezdetének, a születésnek női védelmezője. Ez utóbbi minőségében több más istennővel is azonosították, és alakja később ezekbe olvadt bele. Kultuszának archaikus vonásaiból úgy tetszik, hogy ünnepe eredetileg az előkelő fiatal nők társulásaival is kapcsolatban volt; ezért nem vehettek az ünnepen részt öregek és rabszolgák; ez magyarázza azt a feltűnő sajátságot is, hogy a benne résztvevők nem (vagy nem csak és nem elsősorban) saját gyermekeik, hanem a társaság valamennyi tagjának gyermekei érdekében mondtak imát.

Kérdés: Miért tilos rabszolganőknek betenni a lábukat Leukothea [ = lat. Mater Matuta] szentélyébe; és honnan az a szokás, hogy egyet mégis behurcolnak, és ott arcon verik és megvesszőzik?
Felelet: Lehet, hogy a rabszolganő megverése a tilalmat jelképezi, és arra szolgál, hogy a többieket távol tartsa... Az én szülővárosomban, Chairóneiában is van egy hasonló szokás: Leukothea szent ligete előtt egy őr áll, kezében korbáccsal, és úgy hirdeti: „Nem léphet be ide sem rabszolga, sem rabszolganő; sem aitóliai férfi avagy nőszemély!”

Kérdés: Miért nem fohászkodnak ehhez az istennőhöz saját gyermekeikért, hanem kizárólag nővéreik gyermekeiért?
Felelet: Talán azért, mert Inó nagyon szerette saját nővérét, annak fiáért pedig valósággal lángra lobbant, saját gyermekeivel azonban balszerencsés volt; de az is lehetséges, hogy csupán szép erkölcsi tanítást fejez ki ez a szokás, amely a rokonságon belüli szeretetet hivatott megszilárdítani.


(Plutarchos: Quaestiones Romanae 16–17)



Forrás:
Róma Istenei
Összeállította, és írta: Hahn István
Budapest : Gondolat, 1975
ISBN 963 280 156 3