logo

XVI Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Ember és az isten kapcsolata

Az emberek ezektől az istenektől egyéni és közösségi érdekeikben, termelő munkájukban való segítséget, támogatást, közreműködést vártak. Ezt többféle – részben még ősibb időkre visszanyúló – jelképes cselekedetekkel, ima- és varázsformulákkal, ajándékokkal vélték elérhetőnek. Ezekben a szertartásokban még érződtek a korábbi mágikus eljárások nyomai. A földek termékenységét biztosító Ceres ünnepén, április 15-én vemhes tehenet áldoztak, gondolván: a termékeny állat vére termékennyé teszi a földet. Ez a „hasonlóság” elvén alapuló homoeopatikus mágia jellegzetes szertartásai közé tartozik.
A „kutya-csillagzat” (canicula) feltűnésekor várható kánikula kezdetén – a hőség pusztító hatásának elhárítása végett – kutyát áldoztak Robigusnak, a gabonarozsda megszemélyesítőjének. Mindezek s a hozzájuk hasonló eljárások még a mágiában gyökereznek – de annak eredeti jellegén már túlléptek. Már nem úgy képzelik, hogy maga a mágikus eljárás az, ami – mintegy kiegészítvén a termelő munka „racionális” elemeit – annak sikerét önmagában biztosítja.

A mágikus eljárás csupán az isteni erő áttételén keresztül éri el hatását. Az, ami az ősi, eredeti, mágikus elképzelésekben közvetlen és biztos hatásúnak tartott eljárás volt, most jelképes cselekedetté, egyben ajándékká finomult, mintegy jelezve az isten számára az áldozat (vemhes tehén, kutya stb.) jellegével, milyen irányú segítségére számítanak.
A mágikus eredetű, kérlelő célú és jelképes jellegű ajándék a római áldozásnak jellegzetes formája.
Az ajándékot természetesen könyörgő szavaknak kell kísérniük. Ezek általában kötött formulaként hangzottak el, s e tekintetben még közel álltak a mágikus varázsigékhez. Ilyen eredetre vall a gyakori ritmikus jelleg, mint például az iguviumi táblákon fennmaradt átokformulában. A szavak azonban ott is előírt szöveg szerint hangzanak el, ahol ez a ritmika nincs meg, abból a célból, hogy a kérés tartalmát illetően félreértés ne forduljon elő.

Pontatlan megfogalmazás esetén az istenek tévedhetnének, hiszen ők is csak az elhangzott szavakat, nem pedig a mögötte netán meglevő szándékot vehetik figyelembe. A szavakat meghatározott mozdulatok is kísérik; ezek mindig a megszólított isten és a kérés jellegétől függenek, de nem változtathatók önkényesen.
Bizonyos istenekhez csak fedett fővel, másokhoz csak fedetlenül szabad közelíteni. Égi istenekhez fordulva, kezünket a magasba kell emelni – az alvilági és „földi” (chthonikus) isteneket lefelé mutató kézzel kell megszólítani. Egy hibás szó, egy eltévesztett mozdulat hatástalanná teheti az egész könyörgést.


Forrás:
Róma Istenei
Összeállította, és írta: Hahn István
Budapest : Gondolat, 1975
ISBN 963 280 156 3