Kérdés: Miért tisztelik oly nagy mértékben Larentia emlékét, aki pedig hetéra volt?
Felelet: Úgy mondják, Romulus dajkája volt egy bizonyos Acca Larentia, akinek tiszteletére április havában tartanak ünnepet.

Ez azonban nem ugyanaz, mint a hetéra, mert azt Fabula Larentiának hívták. Ez pedig az alábbi okból vált híressé. Héraklés szentélyének volt egykor egy őre, aki – rengeteg szabad ideje lévén – a nap nagy részét ostáblajátékkal és kockázással töltötte.

Történt egyszer, hogy megszokott játszótársai közül senki sem akadt, aki részt vehetett volna szórakozásában. Így unalmában a szentély istenét szólította fel: kockázzék vele, az alábbi feltételekkel. Ha ő nyer, kérhet az istentől bármilyen szolgálatot.
Ha azonban veszít, ő rendez az isten számára lakomát, és szerez hozzá egy szép lányt is, hogy azzal töltse az éjszakát. Tüstént elő is hozta a játékkockákat, egyet a saját nevében, egyet pedig az isten számára vetett – és ő vesztett. Ígéretéhez híven pompás lakomát készített az istennek, majd odahívta Larentiát, aki nyíltan űzte hetéramesterségét. Őt is megvendégelte, megágyazott számára a szentélyben, és távoztában rázárta a kaput.

Úgy mondják, éjszaka meg is jelent nála az isten – de nem emberi módra! –, és meghagyta neki, menjen ki kora reggel a Forumra, s az első férfit, akivel találkozik, figyelje jól meg, és tegye barátjává. Larentia álmából felébredve el is indult, s egy Tarrutius nevű gazdag és nőtlen, élete virágján jócskán túl lévő emberrel találkozott. Megismerkedett vele, és hozzá költözött; élete végéig ő vezette háztartását, halála után pedig mindenét ő örökölte. Amikor aztán sok év múltán Larentia is meghalt, egész vagyonát a Városra hagyta; ezért nyert ilyen tiszteletet.


(Plutarchos: Quaest. Rom. 3 5)